2014. január 19. - Halhatatlan

Hívatásunk a gyászolók segítése, ezért nagy érdeklődéssel ültünk be az előadásra. Az első percekben még nem ragadott magával az előadás, ám amikor Vatta, a kamaszlány kétségbeesett monológját hallgattuk, megtörtént a bevonódás.

A legjellemzőbb érzés bennünk az volt, honnan ez a hozzáértés, honnan tudja a szerző, mi minden zajlik egy gyászoló lelkében és egy gyászoló család életében? Amikor az előadás végén kifelé tartottunk, a leggyakrabban elhangzott mondat ez volt: hihetetlen, mindent végigvettek, minden szóba került! Mi az a minden? Az elhunyttal folytatott belső monológok, a bűntudat, a harag, elakadások, befejezetlenség érzések, csalódás, döbbenet, a "hogyan tovább" kérdései. A haláleset felkorbácsolja a családi indulatokat, gyermekkortól datálódott fájdalmak jönnek elő, terítékre kerülnek soha meg nem beszélt, ezáltal csendes aknamunkájukat végző sérelmek, testvérféltékenység, anyaság kérdése, a családfői szerep, és így tovább. Mindezek mélyén azonban megtalálható a szeretet, egy családnak a mély, eltéphetetlen összetartozása, szövetsége, és az a képessége, hogy a családi tragédiákat túlélje. De a családtagok nem csupán túlélői ezeknek a sorscsapásoknak, hanem ez - a látszat ellenére - végső soron érésüket, növekedésüket is szolgálja.

Az előadást követő beszélgetéssel vált igazán teljessé számunkra az élmény. Egy alkotás olyan teremtő erő, amelyben a befogadó éppúgy részt vesz, mint az alkotók: a szerző, a színészek és az előadást szolgáló többi szakember is. Ahogyan ott együtt ültünk, szinte megfoghatóvá vált a "Teremtmény", maga a mű, amely harmadik szereplőként volt jelen közöttünk, erőteljesen éreztetve még a hatását. Jó volt kérdéseket intézni a szerzőhöz, a színészekhez, jó volt elemezni a darabot, jó volt kitekinteni is, hogy hogyan is állunk manapság ezzel a halál és a gyász kérdésével? Bátor tettnek értékeljük a Fészek Színház részéről, hogy olyan témához nyúlt, amellyel szinte senki nem mer foglalkozni, és aminek az a következménye, hogy felkészületlenül találjuk magunkat szemben a minket ért súlyos veszteségekkel.

Köszönjük!

A színházi élményben részesülő Napfogyatkozás Egyesület tagjai