Azt döntötte, hogy nem dönt, hogy nem tesz semmit. És ha valaki egyszer úgy köt egy nagy kompromisszumot, hogy nem tud róla, ha szőnyeg alá söpör egy problémát, ha nem hozza meg a kellő döntést akkor, amikor kell, akkor beindul a lavina. Itt ez a mese, ahol minden remény és minden varázs Iluska halálához vezet, ahonnan végső kétségbeesésében már a mesékbe menekül, hiszen a valóságban nincs megoldás: ott elvesztette a lányt. De a tündérek jelentenek nekünk megoldást? Most komolyan létezik csoda? Olyan, hogyha nagy baj van, akkor előbb-utóbb jön valaki vagy valami és mindent megold? Kétlem. Ha igen, akkor igazából lényegtelen, hogy mit teszünk az életünkben. És így az is fölösleges, hogy vagyunk.

Nincs ember, aki ne gondolkodna.- mindenki a maga szintjén persze. Minden komolyabb tettünk előtt hossza mérlegelés, hezitálás zajlik és jobb esetben döntünk, rosszabb esetben nem, és csak sodródunk. Jancsi dönt. Dönt? Hiszen csak a cselekvést látjuk, azt nem, hogy mi van előtte, közben vele, mi van a fejében. Mi fut végig egy ember fejében, mielőtt felgyújt tizenkét rablót (én vagyok Batman, ez azért csak nem)? Miért hagyja valaki ott a szerelmét? Szóval Jancsi cselekszik, de azt nem tudjuk, hogy dönt-e – ha igen akkor rosszul és valamit rosszul mért fel, ha nem akkor sodródik az árral – mindenesetre tettei bukáshoz vezetnek. Hiszen minek tekinthető a mesevilág, ahová menekül? Minek tekinthető a tündérek segítsége? Egy nihilista és dekadens világ Petőfié, ahol csak a csoda segíthet. És ez talán a legfontosabb. A látszólagos romantikus mese valójában egy nyomasztó és sötét világot rejt. A szerelmesek – amennyiben szerelmesek – nem lehetnek egymáséi (ha nem szerelmesek, ám a csoda ehhez segíti őket hozzá, akkor is érdekes helyzet áll fent), a fiatalok nem élhetnek békében.

A kérdés: milyen gondolatok, milyen döntések vezetnek azokhoz a tettekhez, amiket Jancsi véghez visz? Vagy nem vezeti őt semmi, csak a menekülés? Hiszen elmenekült otthonról, bármilyen volt is a helyzet, az elfutást választotta. Azt döntötte, hogy nem dönt, hogy nem tesz semmit. És ha valaki egyszer úgy köt egy nagy kompromisszumot, hogy nem tud róla, ha szőnyeg alá söpör egy problémát, ha nem hozza meg a kellő döntést akkor, amikor kell, akkor beindul a lavina. Itt ez a mese, ahol minden remény és minden varázs Iluska halálához vezet, ahonnan végső kétségbeesésében már a mesékbe menekül, hiszen a valóságban nincs megoldás: ott elvesztette a lányt. De a tündérek jelentenek nekünk megoldást? Most komolyan létezik csoda? Olyan, hogyha nagy baj van, akkor előbb-utóbb jön valaki vagy valami és mindent megold? Kétlem. Ha igen, akkor igazából lényegtelen, hogy mit teszünk az életünkben. És így az is fölösleges, hogy vagyunk.

Szóval van ez a Jancsi, akinek állandóan kattog az agya, aki mindennel foglalkozik, csak azzal nem, amivel kéne. Hezitál, majd cselekszik, mindent mérlegel, majd végül úgy tesz, ahogyan az elvárható: megbünteti a rosszakat és segít a jókon – állítólag Robin Hood is létezett. Ilyet persze kétségek nélkül meg lehet tenni, csak abban nincs sok emberi. Persze vannak olyan érvek, amikkel valaki végez a másikkal, de ne felejtsük el, hogy Jancsi fiatal, tinédzser. Befolyásolható.

Mivel a szövegben minden Jancsiban összpontosul, ő mindennek a közepe, ezért a közeg közepét is képezi. Minden tulajdonsága egy-egy jellemző a körülötte élő világról – mivel tinédzser, ez hatványozottan igaz, hiszen másol, mintákat lop és használ, fogalmazza önmagát. Függünk a közegtől, amiben felnövünk, amiben létezünk, különböző közösségek különböző dolgokat hoznak ki belőlünk. Így Jancsi minden tulajdonsága vagy valaminek az ellenpontjaként jött létre, védekezésképpen vagy egyszerűen csak valahonnan elvett magatartás. Ezek persze mind általános dolgok, de karaktere a környezet és egy-két tulajdonságának viszonyából fokozatosan felépíthető – erre vannak utalások – és kiterjeszthető. Ebben kapaszkodó az árvaság, a foglalkozása, hogy a nevelőanyja valószínűleg jobban szerette, mint az apja – bár sok szempontból a nevelőapja álláspontja is érthető (amennyiben tényleg nagyon szegények voltak és amennyiben János mondjuk léhűtő volna – amiben van igazság, hiszen elvesztett egy komplett nyájat) – Iluska felé tanúsított csodálkozóan naiv viselkedése.

Ha Jancsit mai tinédzserként képzeljük el, felruházva ezekkel a jellemzőkkel, máris kész a világunk, értelmezve Petőfi világával. Egy tizenéves srác, aki összeveszik a nevelőapjával és elszökik otthonról, a suliból, utoljára szerelme Iluska látja, akit viszont a halálba kerget a mostohaanyja. Akire nem figyelnek oda az osztálytársai, a tanárai – ha figyelnének nem halna meg. Jancsi pedig csak menekül és próbálja a saját elképzelt világában megoldani a saját problémáját. Hogy nem képes megfelelni a szülei elvárásainak, de önmagát még nem ismeri, hogy valami támpontja legyen. Hibátlan bukás.