Lonácska – Kiss Boglárka

A mai próbán az első dolog, amivel szembesültem, hogy már csak egy hét van hátra, de az előadás vége még nincs kész. Viszont kézbe kaptuk ma az egyetlen megírt jelenetet „Pletyka” címmel, ami annyira jól sikerült, hogy azt hiszem nehéz lesz túlszárnyalni az előadásban.

Aztán kiadta Ancsi a feladatok: két tánc. Egy a fiúknak, Zsófival (Ilka) együtt, aminek Ilka-titkáról kell szólnia és poénosnak kell lennie. A másik a lányok tánca, amibe ugyan beszállnak a srácok is, de igazából annyi a szerepük, hogy ülnek. De ezt csak mi lányok próbáltuk, a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy két lány hiányzott a próbáról, de szerencsére akiknek „párkapcsolata” van a darabban azok, mi ott voltunk.

A monotonitást jelenítettük meg, azt hogy a nők már szinte robotok. Végzik a mindennapi teendőjüket, és ebből a rituális szinte már-már „szertartásból” csak az tudja kimozdítani, amikor látják, hogy mások is érdeklődnek az ő párjuk iránt, de mikor ezt tisztázzák, akkor visszatérnek ehhez a monoton munkához. Egy nagyon jó és vidám dalt választottak Ancsiék, bár ez elég ironikus, mivel a helyzet maga nem egy boldog életet sugall, és azok az emberek, akik ezt élik mégis így gondolják, vagy csak mutatják.

Lonácska is pont ilyen, és nehéz volt egy ilyen robot nőbe beleépíteni Lonácskát. Persze a mozdulatokból a karakter látszik, viszont itt nem annyira tudtam megmutatni azt, hogy azért van bennem egy olyan érzés, hogy szeretnék ebből kitörni. Valahogyan ezt most nem sikerül belevinni, de még változhat, csiszolgatjuk még egy kicsit, addig is a fiúk élvezik, hogy nincs semmi dolguk.

Jancsi – Nyulassy Attila

Az egész mai próba egy-egy zenés jelenet összerakásával ment el, hát kemény meló volt. Amikor meghallottam a zenét, az agyam teljesen leállt, ötletem se volt, hogy hogy lehet bármit is ráépíteni. De aztán végül beindult az agyunk és Ilka fürdőzése köré építettünk egy kis csajozós jelenetet. Ami nem sikerült és kár, hogy nem, hogy vicces legyen. Belőlem sok erőt vett el, hogy valami történetet el tudjak képzelni erre a számra, ami azért volt nehéz, mert először egy mukkot nem értettem a szövegéből.

Majd megnéztük a csajok számát, sőt be is szálltunk. Közölték, hogy üljünk be a három székre, és majd látni fogjuk, hogy mi történik. Úgyhogy beültem és az elején még nem is volt semmi szokatlan, Ica téblábolt körülöttem, amikre én próbáltam reagálni. Aztán egyszer csak eltűnt, nem volt előttem és mellettem senki. Csak ültem és néztem előre. Aztán egyik pillanatról a másikra az arcomon landolt egy puszi. És megint senki. Minden ment tovább, Ica csinálta a dolgát. És megint eltűnt. És most már két puszi. Mit mondjak, meglepő próba volt. Utána elpróbáltuk még egyszer, akkor már nem illetődtem meg. Annyira.