2011. december 18. Egy napfényes vasárnap, reggel 9 óra. Épeszű emberek most fordulnak át jobbról a bal oldalukra a pihe-puha párnák és takarók közt, vagy épp már nagyban főzik a húslevest. Kevésbé épeszűek pedig nemrég értek haza a szombat esti buliból. Én személy szerint már a 173-as busz megállójában állok, nem sokkal később összefutok egy magas, usánkás Jánnal a csodás-mesés 24-es villamoson és vagy fél órát fagyoskodom a VIII. kerületben egy gyárépület lelakatolt bejárata előtt.

Ez csak egyet jelenthet: elkezdődtek a tavaszi próbák a Fészekben! 3 darab, 3 rendező, 3 csapat. Verseny? Dehogy! Vagy mégis? Van kb 3 fok odakinn, bent a Jemolban jó meleg, forró tea és pizza! A nem/más szereplőgárdája teljesen elattilátlanodva, de nem elárvulva (hiszen itt van nekünk a társulatvezetők és lelki tanácsadók gyöngye Ancsi) vágott bele a munkába. Kicsit felidéződtek az Iluska 2 próbái, mikor Ancsi kiosztotta a feladatokat. Hm, a nosztalgia!

Csapó egy: karakterépítés

„Amikor egy karakterről beszélünk, akkor nem rólad van szó!”

„De igazad van.”

„Tudom.”

Egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni. Eddig szenvedtem egy levakarhatatlan karaktertől, majd nyáron Margó belépett az életembe és sikerült továbblépnem (najó, többé-kevésbé). Most szembesültem (hazugság! iluska.wb alatt már egyszer megtörtént a dolog) az új problémával, egy másik levakarhatatlan karakterrel: önmagammal. Hónapok óta próbálom megfogadni Attila tanácsait, aki igazi férfi szemmel nézi a dolgokat (hogy máshogy nézhetné, könyörgöm?). Vajon sikerül túllendülnöm ezen? Képes leszek kivetkőzni önmagamból? Képes leszek valaha máshogy viselkedni? Máshogy, mint ez a lány… Ez, aki én vagyok.

„Az élet nem dönt rólad. Te döntesz az élet(ed)ről.”

Vágyom a mást!