Egy új társulatba hüppenve, kíváncsian vártam, milyen lesz? Nos, úgy néz ki, haladós. Mindenki csinálja, ami a feladata, amit a rendező mond, mindenki dolgozik, helyesebben: játszik. Így, játszva, valahogy nem olyan fárasztóak a próbák. (Régebben azok voltak.)

Ami fárasztó, az a gyakori megállás, megakadás jelenet közben. Ez az elején még természetes, mindenki keresgél, próbálgat. Próbál. Rendezőként Tamás is sokszor közbeszól, ami a többieknek talán szokatlan módszer és megakasztja őket, de engem nem zavar, már hozzászoktam, próbálok az instrukciónak megfelelően továbbmenni. A haladós hozzáállásnak köszönhetően, minden jeleneten végigmentünk már és kezd összeállni a darab hangulata, kezdjük érezni a szereplők közötti viszonyt. Legutóbb több ilyen viszonyba is belekeveredtem, ugyanis három szerepbe kellett ideiglenesen beugranom  és nagyon élveztem, igaz kicsit elmentünk bohózat felé. Az olvasópróbák után mindenki azt mondta, hogy tetszik neki a darab és úgy látom, hogy a lelkesedés még kitart. Ha ez az előadásokra is megmarad, nekünk érdemes lesz megcsinálni, a közönségnek pedig megnézni.