2012. június 2. - Aha (Sok-Szín-Feszt, Bük)

Én sokszor nem tudom, hogy mit is érzek valójában. Vagy, hogy tetszik-e amit látok, vagy sem. És utálom, amikor valaki beszél róla, és rájövök, hogy én is így gondolom, csak én éppenséggel nem tudtam megfogalmazni még magamban sem. Ez évekkel ezelőtt mindig így ment, de most már egy fokkal jobb. Megfogalmazni már megtudom, csak elmondani nem merem. Lehet, hogy hülyeség, hogy megsértek vele valakit, hogy észre se veszem, vagy épp igen (az még rosszabb) és kiröhögnek érte.

Néha-néha kinyögöm, és azt várom, hogy na, most olyat mondtam, ami megindít valamit, vagy nagy okosság, és e helyett azt kapom, hogy „Aha!”. Tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy hülyeség, vagy bármi ilyesmi, mert felfogták, meg minden, de ott van bennem a bizonytalanság.

Ez az egész csak azért jutott most eszembe, mert a fesztiválon, ahol felléptünk és egy hétvégét eltöltöttünk, volt egy beszélgetés a végén. Ahol természetesen csak csendben ültem és hallgattam a többieket. 

A IV. Sok-szín-Feszt-en voltunk Bükön. 5-en mentünk, az Aha c. darabunkat vittük. Az oda út jó volt. Az előadás meg hihetetlenül jó volt. Nem éreztem igazából semmit. Totál semmi voltam, mintha nem léteznék. De nem is emlékszem, hogy mit gondoltam, vagy mit éreztem éppen Kareszként vagy apaként a színpadon. Arra emlékszem, hogy nagyon jól éreztem magam végig, és, hogy boldog vagyok, amiért itt lehetek. Ezekkel az emberekkel a színpadon, a nézőtéren. Hogy boldog vagyok, mert nincs miért aggódnom, hogy kikapcsolódhatok, és élvezhetem azt, ami van. Nem aggódva a holnapon, a jövőmön. Főleg a mostani időszakban esett ez jól. Minden nap azon gondolkodom, hogy mi legyek, hogy hova menjek, mit csináljak, miért csináljam, szeretném-e csinálni, ha igen akkor akarom-e, akarok-e bármit? És miközben ezzel foglalkozom, elmúlnak napok, hetek és lassan itt a szóbeli érettségi. Nem tudok még semmit. 

Nagy változásokon megyek mostanában keresztül. Nem tudom minek köszönhetően. Talán azért mert egy olyan emberrel dolgozom, aki ellát tanácsokkal. Aki segít olyan dolgokban, amikben eddig még senki. És nem azért nem segített még azokban senki, mert nem akart, csak nem tudott. Viszont Józsi tud. Magyar Józsi, a színházunk egyik embere. Vele dolgozom, és élvezem a munkát, pedig nem könnyű meló. Józsi segítségével ki tudtam jönni egy olyan berögződésből, amiről azt hittem örökre megmarad. Egy olyan dologtól szabadultam fel, ami 7 éve gyötör. Egy olyan dologtól, ami miatt annyi mindenről mondtam le, és annyi mindent szalasztottam el, hogy már bánom. Vak voltam, de már kinyílt a szemem. És ez a hétvége volt a vége. Köszönöm.

És azért is változom, mert kezdem megérteni mindazokat a dolgokat, amiket Ancsi és Attila mondanak évek óta. Eddig nem értettem sok dolgot, és ez valószínűleg azért volt, mert nem akartam még. Viszont már akarom. És ha akarom, akkor úgy is lesz. A véleményem kimondása, az érzelmek helyre rakása, az élet folyamának megértése, a filozófiai témák fejtegetése. Az odafigyelés magamra, és másokra. A gondolkodásmódom, az „életformám” kialakítása (amik még tudom, sokat fognak változni). És még mindaz, ami én vagyok mostani formámban, az nekik köszönhető. És ettől is boldog vagyok, és biztonságban érzem magam, hogy ilyen embereket tudhatok magam mögött. És azt is tudom, hogy ha baj, van, vagy ha csak szimplán rossz kedvem van, akkor számíthatok rájuk. És remélem ők is tudják, hogy én ott leszek, ha kellek. Most nem szégyellem bevallani, hogy az előző két mondatnál bekönnyeztem, pedig nem szoktam.

Lehet, hogy még nem tudom, ki vagyok, de azt igen, hogy jó úton haladok. És azt is, hogy szeretet övezi utamat. Nyálasan hangzik vagy sem, de így van. Én szeretek! És ha én szeretek, akkor mások is tudnak szeretni. A szeretetet nem lehet pénzzel, vagy más hasonló dolgokkal helyettesíteni, vagy kimutatni. Nem lehet szavakkal elmondani. Azok a dolgok számítanak igazán, amiket megteszel azért akit, vagy amit szeretsz. Folyamatosan megteszünk dolgokat bizonyos okokból. De igazán csak azokat élvezzük, amit szeretettel csinálunk végig. Végig! Semmi értelme nekifutni valaminek nagy hévvel és aztán csak azért végig csinálni, mert már elkezdtem. Ha meg muszáj, akkor találj benne valamit, vagy a környezetedben valakit, akit szeretsz.

Én nagyon örülök, hogy itt lehetek és, hogy találtam valamit, amit szeretek, ráadásul olyan emberekkel, akiket szeretek. És örvendezek, hogy itt lehettem ezen a fesztiválon, és olyan dolgokra jöhettem rá, amiket már igazából régóta tudok. Kint aludtam az erkélyen, és második esténken a sok beszélgetés és kacarászás után kifeküdve oda eltöprengtem ezeken a dolgokon. És megelégedve tettem fejem nyugovóra.

Vasárnap elmentünk Quimby koncertre páran. És egy olyan számot játszottak, amit nem szerettem, mert nem értettem. (Abban biztos vagyok, hogy semelyik számukat nem értem úgy, ahogy ők azt szeretnék). Viszont most értettem. És meg is szerettem. Bár már elmondtam mindent, amit tartalmaz, de azért iderakok egy kis szövegrészletet.

„És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet,
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.”

(Összeszámoltam és a szeretet szó 13-szor szerepel a szövegben. Hűha!:)

fotó: Charles Kóbor