Nagy sóhaj. Megvolt az első hét. Minden nap intenzíven raktuk össze a jeleneteket, de szokás szerint nem a darab szerinti kronológiában, hanem titkos recept szerint. Össze is állt egy tömbbé, olyan mintha a fele már kész is lenne. Pedig hozzá kell még illeszteni az elejét.

Olajozottan működik együtt a csapat. Persze könnyű összehangolódni ilyen kis létszámban. Érdekes amúgy a férfitöbbség. Nem érzem magam elárvult, anyátlan egy szem nőnek, de mégis könnyebb mindenki ellenében helyezkednem, működnöm, mint Gabriella. Ez persze már sok más tényezőnek is köszönhető. Meg persze ott volt néha Ancsi is, ellensúlyozva a tesztoszteront.

Sokat akcióztunk, kaszkadőrködtünk, és rá kellett jönnöm, hogy pocsék kondiban vagyok... Ezzel valamit kezdeni kell De nem csak fizikailag lesz nehéz a feladat... Fejleszteni kell ezt a Gabriellát. A hét elején nagyon bénának éreztem magam, esetlenül, szövegkönyvvel a kézben bénázva, aztán napról napra jobban élveztem, amit csinálok.

Ki lehet élni benne egy csomó hülyeséget és újrahasznosítani a napi stresszt.
Sokmindenből kell összegyúrni ezt a figurát, de már gyűlnek a hozzávalók - remélem jól sikerül.
Kemény koncentrációval és magabiztos szövegtudással (melynek hiánya egyelőre rohadtul visszahúz, részben a sok mozgás miatt) úgy érzem megcsinálom.

Amúgy meglepően türelmes vagyok.tudom, hogy nagyon sokat gyakoroljuk még, és egyáltalán nem szálltam el az első heti szárnyalástól.
Még mindig itt vagyok, és csinálom.