Színész, színjátszó, színház, előadás, színpad, Fészek Színház. Mindent leírtam? Mindegyik más, mint ahogy minden ember más. Hogy én hogy élem meg? Ha érdekel, kattints a továbbra.

Szóval én hogy készülök fel egy darabra? Mindig másképp.

Mielőtt idekerültem a Fészek Színházba, előtte is játszottam színpadon. De itt tanultam meg, hogy karaktert kell építeni, meg kell ismerni azt, akit játszunk, különben az egész nem sokat ér. Tudnom kell, ki ő, mi a múltja, a jövőbeli elképzelései, ismerni kell annyira, amennyire csak lehet, és ezt általában a történet és mi befolyásoljuk.
És előfordul, hogy civil, azaz Kiss Boglárka vagyok a színpadon, és hogy ez mitől van? Ez mindig változó. Sorban leírom, én hogy éltem meg és hogy változtam a darabok során, a felkészülés, az átélés stb.

Első volt a Káélet, Petra voltam, egész nyaram volt a szövegtanulásra és Petra kiismerésére, azt hiszem sikerült, mert az utolsó próbáknál sokat veszekedtünk, mert mindenki védte saját karakterét. Imádtam Petrát játszani, de itt még sokszor kiestem, sokat kellett kommunikálni a nézőkkel, és köztük ültünk. Úgy készültünk minden előadás előtt, hogy mi négyen, lányok, benn ültünk a közönség között, benn kezdtünk, mielőtt bejöttek volna a nézők, elmondtuk a második (múzsás) jelenetet, majd eltáncoltuk az Uncili-Smuncili számot, és én, mint Péter voltam benn. Aztán vártuk a közönséget, adrenalin a tetőfokon. Onnantól seképsehang, így nevezem a kezdés és a taps közötti időt. Mert ott történnek az események, és már csak arra leszek figyelmes, hogy jön a taps.

Következők az Iluskák voltak, ott egy-egy bemutató alkalmával sokféle karaktert kipróbálhattunk. Majd jött az Iluska.wb. Ott egy fiús lányos fiús lányt játszottam. Neki főleg együtt találtuk ki a múltját, jelenét, jövőjét. Minkét fajta előadásban (csarnok és színházterem) kinn vártam a többiekkel, és ez idő alatt sikerült felkészülnöm.

Jött(ek) a májlájt(ok). Itt az elsőnél szintén ez volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy itt több szerepet (Nóra, Rosalie) kellett játszani, de mégis ugyanazt, egy-egy összetettebb és bonyolultabb karakter építés volt, főleg saját magunkból építkeztünk, és a próbafolyamat első, elég hosszú része csak erről szólt. Most az új májlájtnál könnyebb dolgom van, hisz Balázzsal (Andással) együtt készülünk a bulira, és van időm a színpadon belehelyezkedni a szerepbe. Aztán seképsehang és taps.

És végül jött a Nem/más. A Káélet folytatása? Hiányzik a Káélet. Mivel közel álltak hozzám a Káélet szereplők, ezért könnyű volt Andrea bőrébe bújnom. A vidéki Szerelem lánya. Hm. Láttam, ahogy előttem játszották. Én mégis kicsit más vagyok. Szerintem. Imádom ezt az előadást, ezért kezdés előtt már jócskán várok a színfalak mögött a kezdésre, és próbálom magamra húzni a szerepet. Andrea. Piros fény, Hajlik a bojzafa. (Sárával együtt „éneklem”.) És mehet. Aztán újra seképsehang és kékfény és taps.
Köszönöm a figyelmet.