Én SzátyárBöske nyócadik kerületi lakos asztat mondom hogy nincsen nagy érték itten a mai világmindenségben. Ez a cirádás Flórián a romapolitikaielnök éppolyan cigány mint én meg a Mamácska. Önkormányozni én is tudok ám, csak annak a gyilkoshorvátnak a kezébe ne kerüljön itt semmise mert akkor jön ám a bűnözés.

De aztat mondom még az én gyerekemnek donga lába lesz, mert nincsen píz. Nem adnak segéjt se mán. Aztán ebből a kis Márióból is lehetne ám olyan értelmiségi mint abból a gádzsó gyerekből. Mert a Gino meg én megadunk neki ám majd mindent ha mondom. De nagy segítség lenne az a csodahegedű... de ha nem, hát nem. Menni kő dolgozni. Nem vetem én meg a munkát ha mondom ahogy az italt sem, de hát nem adnak munkát mert bronzos a bőröm. Bezzeg annak a wu2 magyarlánynak!

Vótam valami színházba, ingyé vót hát mentem. Valami Fészek. Láttam ám ott azt a romantikát. Megwikiztem: társadalom kritika. Ne erről van szó. Van benne az a rendőr pfej na de ott vót az mondott ám okosságokat. Elfogadom de nem becsülöm. Ezt mondta. Jobb volt mint az Eszmeralda utolsó része!

Én nem igazán látom át ezt a mai helyzetet a politikát se szeressem de aztat látom hogy ez nem jól van. Nincs píz meg jó élet. A gyerekemet féltem hogy kirekesztik majd az iskolába csak azért mert nekije is szép bronzos a bőre. Mer én lopok ő nem fog, istenengemúgyse!