2013. január 17. - Romantika

A délutánom szörnyű volt, mert írásbeli vizsgáról kellet bemennem a színházba. Nagyon mérgesen és idegbajosan érkeztem meg. El is tartott az előadás előtti félóráig, de tudattalanul a társaság el tudta feledtetni velem az egész délutánomat.

Mivel? A jó hangulattal. Poénok röpködtek oda-vissza és a nagy mulatozás a zenére. Arra a 110 percre teljesen elfejtettem, hogy mi is történt velem délután vagy, hogy holnap még vár rám egy vizsga. Tudtam koncentrálni anélkül, hogy direktbe rá kellett volna fókuszálnom, végre nem akadt össze a nyelvem és nem hadartam el a mondataimat.

Vargáné jelenetét egyszerűen fantasztikus érzés volt eljátszani. Ordibálnom kell benne, s így utólag visszagondolva, talán a tanáromat képzeltem el Vera helyett és kiadtam rá minden dühömet. Előadás végén tele voltam energiával és egyben fáradtsággal.

Ami még pluszban rá tett a jó hangulatomra, hogy az első jelenetemben, találkozott a szemem az egyik ismerősömével. Ketten is eljöttek, nem számítottam rájuk és először fel se fogtam, hogy kit nézek. Csak nézem, nézem és nézem és leesett. Látszott a barátnőmön, hogy próbál nem mosolyogni (innen is üzenem neki: nem sikerült!), nehogy kiessek a szerepemből, ami majdnem megtörtént, de gyorsan tovább néztem.

Mégmégmég ilyen előadás élményeket!