Színjátszás a színpadon kívül

Szóval „ Hogyan használjuk színházas tapasztalatainkat az életben” ?

mukorom.jpg

Ez az a kérdés, amit mindig is kerülni akartam. Mivel nyilván a színpadon való szereplés felkészít azokra a helyzetekben az életben, mikor rögtönözni kell, vagy sok ember előtt prezentálni, és persze a feladatmegoldó képességet erősíti. Szerintem.

A személyes problémám az, hogy az én esetemben az előadásokban nyújtott teljesítmény, a koordináltság abszolút rendezett és felívelő. Ezzel szemben, ha vizsgázni megyek, vagy több ember előtt kell megmutatnom mit tudok a színházon kívül, olyan leszek mint egy lámpalázas, dadogó amatőr. Eléggé elképesztő, tudom.

Lehet, ha úgy fognám fel azt is, mint egy szerepet, nagyobb sikert aratnék mint most…ami nem lenne nehéz.

Az érdekes az, hogy ott a nézők előtt állva, nem is én vagyok – Nanni -,  igazán.  Ott az az ember áll, akinek a bőrébe bújtam. „Meztelenül” Nannit adni…na itt van a kutya elásva.

Tehát, arra a kérdésre, hogyan hasznosítsuk, azt amit a színházban már tudunk…lehet vizet prédikálnék, viszont azt tudom, hogy a testtartás, és minden ami a hanggal, kiejtéssel kapcsolatos, és előadás közben érzelmeket vált ki, mások hangulatát szabályozhatja, az a való életben sem kivétel. Így ezt tudom ajánlani. Igen erős fegyver.