2013. február 26. - nem/más

Életem szerepe a koldus! (Klub Rádió szinten meg pláne!) 6,5 másodperc a színpadon, nyíltszíni kacagás, és fontos filozófai megfelelés: ez a sarki harmonikás koldus története a nem/más-ban. Tegnap valahogy nem sikerült. Mert Tóth Guszti (Andris az előadásban) elmotyogta a bemutatásomat, így a nyugdíjas nénik egyike félhangosan megkérdezte a mellette ülő fiatal lánytól: "Ez meg kicsoda volt?"

Nehéz játék ez a nem/más. Egy profibb színházi közegben vizsgaelőadásnak mondanák, hiszen olyasmi céllal készült: tapasztaltabb és tapasztalanabb színészek együtt hoznak létre valamit azért, hogy "beletanuljanak a szakmába". Ami persze viccesen hangzik nálunk, de mégis valami ilyesmit jelent.

Mégis játsszuk rendületlenül - havonta egy alkalommal -, s szépszámú közönség előtt (a januári speciel siralmas nézőszámot hozott, de a mostanira 45 jegyet adtunk a 30 helyre, s közel negyvenen meg is jelentek: köztük egy nyugdíjas csoport), s jórészt a közönség nagy-nagy megelégedésére. Plusz a társulat is szereti - tavaly az évad előadása lett házi szavazásunkon.

Én annyira nem vagyok elájulva persze, mert folyamatosan az egyén és a társaság fejlődését várom, figyelem, s ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltem, akkor próbálom kijavítani a hibákat: jön a lecseszés. Fontos előadás ez nekem. Fontos, mert először próbálkoztam azzal, hogy nagyon nem azonos képességű és mentalitású szereplőket engedtem össze egy színdarabban.

És nagyon megszerettem. (Ami amúgy tök lényegtelen.)

Tegnap a fiúk voltak a legkevésbé topon, a lányok ellenben azt nyújtották, amit vártam. (Volt már fordítva is.) Andai Kati az egyetlen, aki mindig-mindig azt a mammát hozza, akit szeretni tudok, akit így képzeltem el. Véletlen? Egy fenét! Ezért van köztünk, ezért szeretjük és tiszteljük. És hálásan lessük minden színpadon töltött percét, mert - lehet persze fanyalogni, másképp gondolni, de rajongani, elájulni is - nélküle például nem tartana itt ez a színház, s az a jónéhány "amatőr a színpadon", ahol most. Kívánok minden hasonló társulatnak sok ilyen csupaszív színésznőt!

Nekem ezt jelenti a nem/más. Katit, és a többieket. A közös alkotást és próbálkozást. (Nálam levizsgáztak már.)