Hogyan készült a HUN VAGYUNK? A témával kapcsolatban már nem tudom, hogyan forgatni a szavakat, hogy még mindig érdekes legyen. Talán ha összekeverném a betűket, vagy fordítva írnám le őket, vagy csak simán az is elég volna, ha visszafelé haladnék a történésekben. Igen, ez lesz az.

Tehát kész van a Hun vagyunk? című előadás.

„E darab tulajdonságai a gyönyör és a szenvedély házasságából született gyermekek..." Talán több realitással, egy picit explicit módon viszont a következő mondható el: E darab egyszerre egy humoros, szórakoztató előadás és kellő intelligenciával nyúlva témához, a mű elnavigálhat minket különböző mélységekig, és ezáltal érezhető rajta egyfajta keserédesség.

De hogy jutottunk idáig? Hát természetesen heteken keresztül tartó ötletelés, karakter szobrászat, improvizáció, énekelgetés, táncikálás és kemény/laza próbák juttattak el bennünket a végeredményhez. (A végeredmény egyébként még mindig a jövő, szóval itt akad némi temporális zavar, de ez senkit ne akasszon meg cikkem olvasásában, bátran értelmezzétek a szöveget úgy, ahogy...)

Tehát, még egyszer: hosszantartó munka árán tartunk ott, ahol tartunk. Néha egy-egy ember kizökken a munkafolyamatból és lassabban haladunk ilyenkor, de haladunk. Odakint a szél vadul ordít, mint a lázadó pogány, a fák feljajdulnak, ahogy elsüvít közöttük, és a Hold is komoran tekint le a vészjósló ábrázatú felhőkön keresztül. De mi próbálunk, és dolgozunk, és munkálkodunk egy olyan színdarabon, amely (reményeim szerint) hatással lesz rátok.

És ez véleményem szerint nem csak engem, de a többieket is motiválja. Így a tánc egyre precízebb, az ének egyre öhm... jobb, és az eleinte soknak tűnő szövegem is egyre kevesebb, amelyet egyre több élettel tudok előadni. És a mozdulataink... nos, remélem, hogy a végére majd az egekbe emelik a művet.