A héten látszólag kicsit elkanyarodunk a színház tematikától és pár nap erejéig közéleti vizekre evezünk. Mint tudjátok társulatunk javarészt, kb. 95%-ban fiatalokból, érettségizőkből, egyetemistákból és pályakezdőkből áll, akik napi szinten találkoznak a jövőjüket érintő kérdésekkel. Ehhez még vegyítsük hozzá a diáktüntetéseket, az oktatási rendszer kaotikussá alakítását, az elhelyezkedési lehetetlenségeket, a munkahelyek csökkenését, a röghöz kötést és máris kész a heti témánk.

A társulat tagjainak a héten a jelenlegi helyzethez való viszonyukat kell megfogalmazniuk. Hogy milyen kilátásaik vannak, milyen most egyetemre jelentkezni, milyen most létezni a magyar közoktatásban, egyáltalán: mit tapasztalnak a környezetükből, milyen jövőkép áll előttük. Írnak majd olyanok, akik most érettségiznek és szeretnének tovább tanulni, akik éppen egyetemisták, vagy akik éppen most diplomáznak, illetve akik már munkavállalóként bővítik az adófizetők névsorát.

Fontos megjegyezni: a cél nem az volt, hogy politikailag korrekt, átfogó és minden eseményre részletesen reflektáló írások szülessenek. A feladat pusztán annyi volt, hogy mindenki megfogalmazza, rendszerezze személyes gondolatait, élményeit, és ezáltal kapjatok egy átfogó képet arról, ahogyan mi látjuk a helyzetet.

Nem tudom mi fog ebből kisülni. A cél igazából nem a megoldás megtalálása, biztos recept kiötlése a továbbtanulás és az elhelyezkedés nehézségeire hanem, hogy valami képet kapjunk a mostani, meglehetősen kaotikus helyzetről. Hogy tudjátok, nem vagytok egyedül, más is van ilyen helyzetben, és, hogy belelássatok ebbe. Nyilván az erről való beszéd még nem feltétlenül kínál megoldást, de valamit igenis kezdeni kell vele ha csak nem akarjuk sarokba hajítani az életünket. A véleményünk megfogalmazása, gondolataink összegzése ennek az első lépése.

Lehet mondani, hogy egy színház mindennapjaihoz ez a téma nem kapcsolódik szorosan. Szerintem igenis kapcsolódik. Hiszen a színháznak kell tudnia reflektálnia arra a közegre, amiben megszületett, véleményt, kérdéseket megfogalmaznia környezetéről – már ha bármilyen szinten is komolyan veszi önmagát és nézőit. Ez persze nem jelenti azt, hogy mély mondanivalótól terhes, sötét és megrázó társadalmi drámákat kell színpadra vinni. Egyáltalán nem. De a művészetnek, ahogyan a színháznak is, amennyiben fontos a célközönsége igenis foglalkoznia kell az azokat érintő kérdésekkel. Ahhoz pedig, hogy ez megszülethessen nekünk is ugyanúgy gondolkodnunk kell saját életünkről és környezetünkről, ahogyan nektek. A színház közös gondolkodás, ez is valami ilyesmi szeretne lenni, csak ezúttal passzívabb formában, a monitoron keresztül. De ha valakit megihletne a téma semmiképpen se fogja vissza magát, várjuk a hozzászólásokat sőt, ha bárki úgy érzi, hogy ő is szívesen írna a témában, küldje el bátran e-mailen, és mi közzé tesszük. Hátha találunk egymás fejtegetéseiben új észrevételeket, ami esetleg segít a továbbgondolásban.