Na, hát, most abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy kellene írnom egy politikai beszámolót mindenféléről, ami mostanában történt. Hmm. Igen. Diáktüntetések. Igen. Oktatási rendszer. Érdekes. Egyetemisták vonulnak. Sajnos egyedül kevés vagyok ehhez. Vagyis nem, biztosan össze tudnék körmölni valami eredetinek látszó írást, komoly „jaj én mennyire felvállalom a véleményemet” attitűddel… Kiélvezhetném, hogy pocskondiázhatok nyilvánosan a blogon (monnyonle!)… De sehova nem jutnék vele.

Gallai Dávid

Ezért arra gondoltam, hogy megkeresem inkább a téma egy nagy szakértőjét, akinek rendkívül zsúfolt napirendje ellenére is sikerült egy szűk órácskára találkoznia velem. Miután átküldött e-mailen egy listát, hogy milyen helyekről van kitiltva, ki is tűztük a találkozót egy szép hangulatos Deák téri padra. Itt beszélgettem Zsoltival.

DD: Szia, Zsolti! Örülök, hogy tudtám időt szakítani erre a kis beszélgetésre.
ZSOLTI: Szóhoz sem jutok a meghatottságtól. Jöhet a piró!
DD: Zsolti, ezt inkább most hagyd, kérlek. Fel szeretnék tenni pár kérdést, aztán az egész egy blogon fog megjelenni. Készen állsz?
ZSOLTI: Aha. Nincs egy cigid?
DD: Rólad köztudott, hogy markánsan képviseled politikai meggyőződésedet. Számtalan rendezvényen látni téged, ahogy épp terjeszted a nézeteidet. Jártál a legutóbbi diáktüntetéseken is?
ZSOLTI: Ja, arra gondolsz, amikor az a koleszos parti kicsit jobban eldurvult a kelleténél? Nem csak hogy jártam... Magam nem hiszek a felsőoktatás emberre való hatásában... De az tény, hogy vannak jó bulik. A legtöbb egyetemre bejáratos vagyok, megvannak a kapcsolataim. Egyik este kicsit iszogattunk, ez meg az... Aztán a P. Karcsi elkezdett arról beszélni, hogy minket mennyire elnyomnak itt. A pénz, meg a felvételi... Én meg ezt kihasználtam, hogy végre megismertethessem az anarchia gyönyöreit több emberrel. Még magam sem számítottam rá, hogy a provokációm ekkora siker lesz... Elég volt mindent, amit mondtak, csak kétszer olyan hangosan megismételni... Két órán belül azon kaptam magam, hogy egy feldühödött tömeg élén vonulok, és már nem is tudom, ki mit akar. De nem is érdekes. Káosz!
DD: Szóval igazából te okoztad a diáktüntetéseket?
ZSOLTI: Hát, nagyjából. Jó, azért volt még 1-2 ember, aki betöltött valamilyen jelentékenyebb szerepet.
DD: Értem... Nos, erre nem számítottam. Hogy sikerült ekkora tömegeket megmozgatnod egyedül?
ZSOLTI: A hatodik ujjammal. Nem jó, nem, csak vicceltem. Magam sem tudom. Úgy tűnik, kell nekik valaki, akit követhetnek. Én meg jó vagyok erre. Én, meg a pálinkám.
DD: Kicsit áttérhetnénk más témára. Ahogy említetted, nem hiszel a felsőoktatásban?
ZSOLTI: Nem nagyon. Emberek tömik az agyukat hülyeségekkel, amitől nem érzik jól magukat, aztán kapnak valami papírt, ami talán jó nekik arra hogy a falon díszelegjen.
DD: Akkor véleményed sincs a felsőoktatásban mostanában bekövetkező változásokról?
ZSOLTI: Nézd, változtatgathatnak. Úgyis mindegy, mit nyomnak a nép elé. A központi hatalom mindent ellenőriz. A pénzek amik egyik zsebből a másikba vándorolnak, igazából mind ugyanabban az óriás-zsebben keringenek. Az egyetemisták, akik ma még lázadoznak, holnap már engedelmes robotok. Csak én vagyok a mentsvár. Én vagyok a kiút a sötétségből. Én vagyok a magyarok istene. Én vagyok a párduc-druida-táltos.
DD: Tessék?
ZSOLTI: Felejtsd el. Te ezt úgysem értenéd. Te is a rendszer rabszolgája vagy.
DD: Na azért ezt én kikérném magamnak.
ZSOLTI: Kérd csak. De ne tőlem.
DD: A társulatban, ahol játszol, is terjeszted ezeket a nézeteidet?
ZSOLTI: Mi az, hogy! Petya persze mindig próbálja elnyomni ezeket a gondolatokat... De azért 1-2 vitát sikerült már elindítanom ezzel kapcsolatban. Ők magukat annyira nem érdekli az ilyesmi... Na de tudom én azért, ki jár el szavazni... Ki voksol a fideszre meg a kádéenpére... Mindegy. Úgyis egy a vége. Lázadni kell, csak megalkuvás nélkül érhetünk el akármit is. Csak ne meséljük be magunknak, hogy van valamilyen mögöttesebb célja a dolognak. Akármit mondunk, maga a lázadás a lényeg. Itt tévesztik el az emberek a dolgokat...
DD: Még sosem fordult meg a fejedben, hogy esetleg mégis továbbtanulnál?
ZSOLTI: Tudod, kinek van arra pénze. Meg aztán így is épp elég listán vagyok rajta. Tanulok én így is eleget.
DD: Nos, valóban érdekfeszítő volt ez az interjú. Most már kezdem én is más szemszögből látni a dolgokat. Nagyon köszönöm, hogy szántál rám időt, Zsolti.
ZSOLTI: Igazán nincs mit. Igazából még ráérek egy ideig. Neked van még valami dolgod? Van nálam pálinka. 38 fokos...