Ennek a hétnek is elértünk a végére, szóval szeretnék mindenkitől elköszönni. Na persze nem megyek sehova, csupán erre az évadra véget ért a blogszerkesztőségem. Remélem, élvezhető volt, remélem, sikerült mindkét célomat teljesíteni: egyrészt közelebb hozni az embereket saját magamhoz, másrészt kedvet csinálni a színház hamarosan következő eseményeihez.

Én megpróbáltam mindent. A Fészek Színházban minden jó, még a blogszerkesztés is, sőt, nekem különösen jó. Jó lenne, ha végre a szakma is elismerne minket úgy, ahogy azt érdemelnénk... Hogy erre miért nem került eddig sor, hogy miért nem vagyunk annyira ismertek, mint sok egyéb, hozzánk meglepően hasonló társulás, az örök rejtély marad. A szakma részéről persze erre nincs mentség, ők már csak hivatalból sem tehetik azt meg, hogy nem kíváncsiak ránk. Vagy azok? Bizonyítsák be! Én most ennyivel tudtam hozzájárulni a dolgokhoz.

Volt ugyan, aki végül nem írta le a gondolatait a sűrű vizsgák miatt, de ezt abszolút megértem. Mostanra én "szabad" vagyok, de továbbra is szolidarítok "rabtársaimmal". Kicsit variálnom kellett a megjelenések sorrendjén is. Azért remélem, élvezhető volt. Remélem, találkozunk még, mert én nagyon szeretem ezt csinálni, be kell vallanom. Ha ti is élveztétek, annak örülök, ha valami kritika van, azt sem kell magatokban tartani, engem könnyen megtaláltok.

Szóval ez voltam én, Gallai Dávid, azaz DD, a Fészek Színház egyik őskövülete. Csak a blogtól búcsúzom most egy időre, a színháztól nem... Szinte olyan lesz, mintha nem is tartanánk nyári szünetet. Egy hét múlva jön Vasvár, nincs messze már az 1001 munkabemutatója sem, aztán vár minket - valószínűleg utoljára - Zalamerenye (az első képen ott vagyok látható), azon belül is a Color House és az E:MESE, Cziczó Attila következő rendezése. Valószínűleg mindegyikről hallani fogtok még. És még egy eseményt nem említettem: június végén hivatalosan lezárjuk évadunkat, és szűk egy hónapra "évadnélküliek" leszünk. Ez alkalomból felolvasóestet tartunk, ahol Bodo Kriszta novelláiból, és Miklós Máté, társulatunk egyik legújabb, de már most egyik legígéretesebb tagjának verseiből olvasunk majd fel, egy kis extrával. Délután még érdemes felnézni, mert Máté egyik versével zárjuk ezt a hetet, hogy ezzel is kedvet csináljunk június 28.-ra. Ez a fajta művészet egyébként is megérdemli, hogy terjesszék. Ráadásul épp ma lett 22 éves! Boldog születésnapot, és még sok jó művet, verset, jelenetet kívánunk neki! Nekem viszont tényleg mennem kell. Ismét egy élmény volt. Sziasztok!