Hmm.. Merenye. Kár, hogy most voltunk utoljára ott, megszerettem ezt a helyet: kis falu, kevés ember; de nem is ez fogott meg igazán, hanem az a rengeteg élmény.

Kíváncsian, izgatottan futottam neki a tábornak, és nem csalódtam. Tetszett, hogy mindig csináltunk valamit, és nagyon gyorsan telt az idő. Volt olyan, hogy nekifogtunk egy feladatnak, és olyan érzés volt, mintha 5 perc telt volna el és közben pedig több óra, de a nehézségeim ellenére igencsak élveztem!

A legjobban nekem mégiscsak az tetszett, hogy volt olyan feladat amiben Attila teljesen szabadkezet adott, tehát mindenkinek volt lehetősége megrendezni egy jelenetet, olyanra amilyenre csak szerette volna. Amikor rám került a rendezői szerep, picit megrémültem, de aztán helyre raktam magamban mindent és beugrott az alapötlet! Nanninak, Józsinak és M.Máténak köszönöm, hogy segítettek a megvalósításban és persze a finomításokban.

A hét közepére rámborult a fáradság és nehezen vakartam le magamról, de azért így is sikerült elvégeznem a rám kiosztott feladatokat (az E:mesében). És ha már E:mese! Nagyrészt olyan jelenetekből állt, amiket már megcsináltunk a feladatok során. Nem igazán így képzeltem el ezt az előadást, de ennyi idő alatt nem is lehetett volna jobb! Csúnya szavakkal élve.. megfelelt a Merenyei közönségnek.

És ami ezután következett, buli a tábor végén!

Táncolás a focipályán, aztán ébredés a szabad ég alatt.. igen ébredés... és majd minden megy tovább, és tovább..

Egy biztos, rengeteg élménnyel gazdagodtam!