Hát nagyon megérkeztünk! Nyomjuk, húzzuk, toljuk a szekeret mint az állat! Gyarapodtunk újakkal, tapasztalatlanokkal és tapasztaltakkal, de erről elég is ennyi, már túl vagyunk a köszöntőn!

Olyan új darabokat terítünk az asztalra aminek köszönhetően a válogatósak is megtalálják a kedvükre valót. Itt már a minőségről kár is beszélni, mert inkább csak a változatosságról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy a régi darabjainkat kidobjuk csak úgy az ablakon! Mert mi lenne velünk a Dr. Stockmann Tamás fürdőorvos, Böske vagy Gabriella nélkül?

Nem, nem vállunk meg a jóságtól! De a régieken belül az én feladatom most csak a mi kitalált (kitalált?) fürdővárosunk történetét elmesélő, a nép valódi ellenségére terjed ki. Mit mondhatnék azon kívül, hogy nagyon várom? Talán az egyik kedvenc előadásommá nőtte ki magát, mert igen kicsi ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepet játszok benne! Ez egyenlő kevesebb izgalommal és nagyobb élvezettel. Nem kell trehánynak gondolni, a már említett minőség rovására nem mehet semmi! És nem is megy. Ibsen gondoskodott arról, hogy az örök, akárhol, akármikor játszódó történet, gondolkodásra bírja a hallgatót, nézőt. Meg aztán az sem mellékes, hogy a színházunk első számú rendezőjével, igazgatójával és az előadás koordinátorával (csak a szóismétlés elkerülése miatt) játszunk egy deszkán. Szóval a társaság jó, az előadás már régen megérett a nagyközönségnek. A darab útja korán sem a vége felé tart! Fel-feltör a magasba és kürtöli világgá magát. Legyél te az, akinek legközelebb személyesen is elmeséljük, hogy ki vagy mi a népünk ellensége. Október végén kaphatsz az alkalmon!

[etterskrift] (P.S.)

Engedjétek meg, hogy éljek a lehetőséggel, s kicsit belsőségesen egy két szót meséljek társaimról is! Megérdemlünk mi is egy pár sort. (És a fanatikusok is.) Bemutatnám mindazon tagokat, akik A nép ellenségében együtt játszanak! Köztük a stílusával, intelligenciájával lehengerlő Koncsol Ján, aki szlovák és magyar géneket örökölt közvetlen őseitől. (Talán ennek köszönheti az előbb írtakat). A mindig kedves Ács Kata, aki felvidít előadás előtt, bármi baj legyen. A már örökös tag Molnár Hajnalka, aki az elvárások felett képes teljesíteni, mind a színfalak mögött mind a színpadon. Lévai József, aki sokéves tapasztalatával, humorával teszi még színesebbé a színházunkat . Szendrei Szabolcsnak szintén a humora teszi vidámabbá a hangulatot, és tapasztalata, kora ellenére, múltjának köszönhetően igen gazdag. Barabás Tamás a rendező, aki emiatt a centrumban van. Mert mindig van előadás előtt egy két praktikája. Figyel, hogy minden flottul menjen, teszi ezt úgy, hogy látszik rajta, nagyon szereti ezt tenni. Na és a végére maradt a velem hasonló jelenlétű-fontosságú Cziczó Attila. A másik ok, amiért a "leg"-ek között van a szívemben az előadás, amiatt van, hogy ha épp mind a ketten kívülről szemléljük a műsort, akkor biztos, hogy röhögés lesz a vége. Ez néha az elhibázott dolgokból fakad, de van, hogy csak úgy ránk tör a nevetés...

Kedves barátaim, kedves nézők, a vitorlát felhúztuk, a tenger csak minket vár!

Első előadás: 2013. október 31.