Akkor mesélek neked, kedves Rosé. Telepedj ide mellém a kandalló mellé s hallgasd, miként tártuk fel Nemesnádudvar hangulatos pincéinek titkait. Kezdhetem?

Egyszer volt, hol nem volt, ahogy az lenni szokott, volt egyszer egy színházi társaság a budapesti nyolcadik kerületben, mely fejébe vette, hogy alkot valami nem meg szokottat. Hogy ezt megvalósítsák, azaz az elképzelést eme jól ismert dimenzióba emeljék, egy csapatépítő túrába fektették kezdeti energiákat, mert hát mi lenne fontosabb egy közös munka elkészítésében, mint az hogy az alkotó tagok egymásra leljenek.

Így tehát nekivágtak a hosszú útnak elemózsiákkal s mulatozásoshoz alkalmas felszereléssel felrakodott paripáikkal. A fárasztó út után egy falu menti vendéglőben elégítették ki hatalmas étvágyukat, miután megküzdöttek egy troll faragatlanságával. De minden fáradságnak meg van a jutalma. Hamarost elfoglalták kényelmes szállásukat a nádudvari pincében, amely már kiéhezett arra, hogy embereket faljon magába, tartsa őket varázsa alatt.

Ezek után a csapat egy része elindult kalandozni szomszédos pincék irányába, hogy mézédes nektárt szerezzen örömük fokozására. Egy bátor harcos leányzó lopkodta a nedűt furfangos szerkezettel, mely eseményt egy még annál is furfangosabb szerkezettel meg is örökítettek.

Ami ez után jött, az a jól megérdemelt mulatozás volt, hiszen ez volt a társulat célja. te kedves Rosé, biztosan kíváncsi vagy a részletekre, hogy pontosan mik is történtek főhőseikkel. De sajnos van egy nagyon rossz hírem. Későre jár már és amúgy is kicsi vagy még az efféle történetekhez. Majd ha benő a fejed lágya elmesélem a maradékot. Most menj szépen lefeküdni és légy türelmemmel. Egyszer majd te is megélsz hasonlókat s talán még jobbakat is. Szép álmokat!