Fészek Színházunk egyik veterán tagja Gallai Dávid, közismertebb nevén: Dédé. A DD. (A név eredetét, melyen a környezete szólítja, misztikus homály fedi.) Immáron ötödik éve tagja a társulatnak s tíznél is több előadásban taposta a színpadot. Örököstag. De ki is ő valójában?

A srác 1990-ben, december 16-án született Budapesten. Horoszkópja nyilas. (Ez a portréalanyunknak fontos, és azoknak, akik hisznek az ezotériában.) Temérdek mennyiségű iskolában megfordult nehéz természetű gyerek lévén, de ezáltal igen sok élményre tett szert. A Bleyer Jakab, német nemzetiségi suli volt az, ahol a legtöbb évet lehúzta. Öt évig szolgált diákként, majd kirakták a szűrét. Igazi lázadó. Időközben családjával elköltözött Biatorbágyra, ahol tovább folytatta a rabszolgaságot a kemény tanárok ostorcsapásai alatt. Ez az időszak sem happy enddel zárult.

Mivel DD már korán elkezdett érdeklődni a film iránt, így a gimis évekre olyan irányt választott magának a fiatalúr, ami minimum érinti a filmezést. Ekképp jutott médiaszakra, ahol mélyebben el kezdett érdeklődni a celluloid iránt. Mivel a srác még mindig ugyanaz a srác, akiről a portré elején is írtam, így fennáll annak is a veszélye, hogy ezen iskolából is páros lábbal rúgják ki. És mit ad Isten, valóban fent állt a fenyegetés, de egy anyai jó tanács ezúttal kisegítette a fiút.

Ekkortájt ismerte meg Attilát és Anikót, a színházunk vezetőségét, akik hamar a szárnyaik alá fogadták az eltévelyedett gyerkőcöt, és meleg, puha fészket biztosítottak neki. DD életében bekövetkezett a változás: színjátszó lett belőle.  (De ekkor még fontos szerepet töltött be az életében a film.) Hogy milyen szerepekben tetszelgett s milyen feladatokat látott el a színházban azt nem részletezném. Ezekről bővebben olvashattok itt.

Haladjunk tovább életének egyik újabb sorsdöntő eseményére, a BKF-re. Mint tudjuk, érdekli a filmezés, s annak is tudatában vagyunk, hogy a BKF-en foglalkoznak ilyesmikkel, azt is feltételezhetnénk, hogy a srác szándékosan akart erre a főiskolára jelentkezni. De nem. Valójában teljesen véletlenül került ide, az utolsó pillanatban. Persze nagyon jó, hogy idekerült, hiszen itt érte az igazi szerelem, viszont ezt most nem részletezném, mert mindenkinek magánügye az ilyen s itt alkotta meg első olyan rövidfilmjét, amire büszke.

Sajnos az öröm nem tart az örökkévalóságig, a szerelem is elmúlt, így a lelkesedés is odaveszett a filmkészítéssel kapcsolatban. Ugyan az érdeklős megmaradt a filmek iránt, s úgy tűnik ez egy életre szóló szerelem, hiszen szereti a filmeket, s azon belül is a jó filmeket. Szeret kritizálni és véleményt formálni, habár ezt olykor-olykor túlzott vehemenciával teszi.

Egyébként nem baj, hogy kritikus, sőt nagyon is jó! Kíváncsisága kimeríthetetlen, tehát zabálja a kortárs és klasszikus kultúrát egyaránt és ez megadja neki azt a műveltséget, amiből könnyen faraghatja ki véleményét. Nem csak filmek terén nyitott, magába nyeli a sorozatok, s könyvek sokaságát is. A kedvenc írója Stephen King, akinek mindig sikerül magával rántania őt. Ilyenkor új dimenzió nyílik meg előtte.

És még mielőtt befejezném a portrét, érdemes lenne megemlíteni azt is, hogy rendkívül hatalmas mozgás igénye van a srácnak, így fölösleges energiái levezetése végett rendszeresen úszik és a BKV-t mellőzve biciklivel közlekedik. (Nagyon helyesen.)

Nem tudom, hogyan érjen véget, ezért DD mottójával élnék: „Majd valahogy lesz.”