Ismét összegyűlt a hatfős csapatunk kicsit gyakorolni, szöveget tanulni, koncentrációt fejleszteni és összehozni valami kabaré jellegű történést. Most már egy nyugodtabb fázisában van alkotásunk. Az üres részeket betöltöttük, kreatív oldalát kitaláltuk. Pipa.

Ugye ezek után jön a megvalósítás. Ezekkel voltak kisebb-nagyobb gondok, de orvosoltuk a problémát. Jelenleg megvan a darab kerete és előrehaladott állapotban van a legtöbb jelenet is. Kis túlzással, csupán néhány ecsetvonás, és máris közszemlére bocsájthatjuk előadásunkat. Ismételten sok feladat hárult ránk, de sikeresen megbirkóztunk vele. Főként azokkal a részekkel foglalkoztunk gyakorlati szinten, amikkel eddig csak elméleti síkon találkoztunk. A nap végéhez közeledve eklektikusan válogattunk több olyan jelenetet is, amit régen vagy csak felületesen érintettünk. Ezeken átfutottunk, és amelyik lapos volt, vagy kicsit néhol vérszegény, azt felráztuk és kipofoztuk.

Utólag visszagondolva, jó hogy átvettük újra, mert élettel telibb lett mind. Legutóbbi „munkanapunk” során zenei aláfestés segítségével kaptunk rá az interakciók ritmusára. Néha igen erőteljesen megterhelte dobhártyánkat és idegrendszerünket a folyamatosan zakatoló nóta. Zárójelbe megjegyzem, 3 napig azt a zenét dúdoltam, mert erőszakkal belemászott a fülembe. Ennek ellenére egyszer sikerült kibillentenem a társaságot fókuszpontjukból és a monoton zajból egy kellemes amerikai gengszter rap segítségével. Voltak fura táncok, elnagyolt gesztikulációk, komolyságból hírtelen átcsapó, gejzírként kitörő röhögés... Hála az égnek, sikerült hamar elsimítanunk, és talán őszinte mosollyal fejeztük be a napot.

Szóval elég rapszodikus volt a legutóbbi tevékenységünk. Tűkön ülve várom, hogy végre színpadra kerüljön a mű, és előadhassuk a nagyérdeműnek. Amit ennyi verejtékes munkával, gondolattal (jó, nem tagadom) és sok nevetéssel hozunk létre, érdemes megnézni.