Páros játékot játszunk ma! Sipos Vera és Toldi Bandi, a két unokatestvér, a Fészek Színház "nagyöregjei", örököstagjai stb. írnak egymásról, a színházról, s mindezt legújabb bemutatónk, Az utolsó magyar kapcsán teszik. Most éppen Bandi mesél Veráról, s minden másról. Jó szórakozást! (a szerk.)

Vera és Magyar József

Azt a leborult szivar végit! Hogy még nem volt ilyen zseniális előadásunk, ilyen tökéletes próbafolyamattal az biztos! Csak kapkodom a fejem és magam mögé tudom a szöveg tanulást, a karakterek megismerését és már a környezetet is betörtem, tehát kényelmesen mozgok a színpadon a VIII. ker-i kuplerájunkban. Mellettem csupa kirívóbbnál kirívóbb öltözetű, dekoltázsú hölgyek rohangálnak, és mi csak pillogunk.

Verával nem túl sok közös jelenetünk van, de azt a keveset lelkesen mindig összemondjuk próbák, vagy előadások előtt. Ez kb. ennyi:
- Azt hittem nincs itt semmi aztán mintha az égből pottyant volna ide ez a bodega!
- Az égből?
Ennyi.

És összességében milyen éveket tudhatok magam mögött?

Állítólag a legszebbeket. Persze ezt majd csak később fog kiderülni, de az biztos, hogy nagyon szerencsésen alakult az életem. Eljátszottam a 170 %-os Té-t (Műköröm) a lökött biztos urat a gumibotjával (Romantika), a szerelmes Jancsit (Iluska 3) és a gazdag Jancsit (Iluska2) voltam olyan erős mint egy tesitanár (Iskolapélda), egy másik világban is bejutottam turistaként (TI). Most pedig a horgonyzok a hajóskapitánnyal (Nép ellensége) és! Meglovagolom életem előadását. Ami visz a hátán, nekem csak le kell csapni a labdákat és élvezni a helyzetemet. Ki ne örülne egy ilyen szerepnek? Imádom! (Az utolsó magyar)

Még ha nem is a legfontosabb, de nagyon jó lehetőség az, hogy játszottam egy színpadon Andai Katival, Ambrus Asmával, Szabados Zsuzsával és Stubnya Bélával is. El kell mondani, hogy egytől egyig mindenki nagyon sokat segített! Kedves szavakat intéztek felém mikor arra volt szükségem, de korrektül megmondták ha valamit szarul csináltam.

De van egy ember aki nélkül ez a sok szép, kellemes emlék nem is valósulhatott volna meg.

Turisták Terra Incognita határában

Az én gyönyörű unokatestvérem Sipos Veronika nélkül. Már talán le lett írva, hogy egy egyszerű somlói volt a tét amiért el lettem hívva, de hogy milyen lavinát tud elindítani egy véletlenszerű aprónak tűnő momentum! Hihetetlen.
Verával különösen nem volt szorosabb viszonyunk a színház előtt. Megvoltunk egymással mint unokatestvérek de slussz. Aztán barátok lettünk. De nem csak amolyan haver barát, hanem igazi. Közös témánk lett a színház, elkerülhetetlenné vált, hogy beszélgessünk egymással.

Együtt még Bugyin kezdtünk szín játszani. Azok az előadások is rögzítve lettek, és nagyon sokat röhögtünk rajta már nem egyszer. Majd a Műköröm egy mérföld kő volt életünkben. Átvezetett a két állomás között. Az Iskolapéldában mind ketten imádtuk a környezetet és az előadást. Talán az volt az első nagy klasszikus két felvonásos darabunk. Majd a TI [Terra Incognita]-ban meg egymásra voltunk utalva. Nehéz lett volna mindkettőnknek egymás nélkül, mert nem volt más akivel felszabadultan tudtunk volna próbálni. Öröm volt játszani a különböző turistákat. Segítettük egymást. Majd Romantikáztunk egyet és most...

Mindeközben én mindig csodáltam a Verát, hogy hogyan lehet valaki ilyen tehetséges. Nem csak a színészi kvalitásai messzemenően túlnőnek sokunkon, de gondolkodása, ötletei, művészi affinitását, tehetségét is gyakran irigyeltem. Nem csoda hogy a közönség közül sokak kedvence. Nagyon bízom benne, hogy későbbiekben is szintjének megfelelően tud majd alkotni, mert igazságtalan lenne ha nem így történne.

Két évvel idősebb nálam, ami azért nem olyan óriási nagy különbség gondolkodásilag, hogy gondot okozzon. De ettől függetlenül okosabb nálam a művészetekhez. Nagyon hamar megérzi a dolgok ízét. Persze néha küszködik (mert szerinte nem képes rá...), de mindig 120% on megcsinál mindent. Ez mindig is így volt. Ha majd egyszer el is hiszi mindezt, akkor lesz teljes. Muszáj lesz elhinnie, mert nincs más választása.

Óriásra tárt karokkal várom az életet és ennél mi sem bizonyítja jobban, hogy olyan alapokat kaptam amik előnyhöz juttattak. És él bennem a bizonyítási vágy, hogy megmutassam, hogy megérte a befektetett munka.
Nem lehet elégszer leírni, kevés is de nincs rá más szavam mint hogy köszönöm!

Köszönöm!