Megmondom a zőszintét, mostanság nem úgy biggyeszkedik az a vigyorgás a szájunk szélibe, ahogyan igazságbó kénye! Nem úgy e! Hejszen bekavarcolt nekünk ipeg mindeféle nyavalya itten a físzkes színházba.

Há hogy is van e? Úgy e, hogy aszongya, szar a helyzet. Nem kicsit, pont eléggé. De nem ám olyan folyósan halványsárgás, de nem is amolyan ződesen darabosan potyogós, hanem jó keményen beszorúttas. Szar.

Aszt hogy mie?

Nincs megböcsülés, nincs pengő, nincs szar se. Amolyan félrenézés esik meg rólunk ipeg, de nem ám az a kancelláriási királyságosan pökhendi kiröhögcséges sznobos csak, hanem a magaskútúrányi szakmábú lenézéses. Is. Innen is, onnen is. Basszák meg emezek, ja! Eszt halljuk mindenfelő.

Csak azé írom eszt le ilyen füligdzsimesen parasztosan, hátha érthetőbb e a zegyszerű firkásznak is meg a nagyagyú művészúrnak is. (Nem-e? Tojok rája.)

No, megyünk lopni. Emondom.

Eloptyuk a hírességes alternyatívok módszerit. Van-e? Van. Olyan sumákolós, meg asztán önsemogatós, magamutogatós, éjfilenként magafogdosós, de pont annyiban kirekesztő, ahogyan az kell! De most bebaszunk ám nekik, mer kilessük a módszerüket. Lelopunk mindent az intyernettrő, meg a jutyubró, megnézzük magunknak, kivel cimborának a szakmábú, a politikábú, meg a gyárosok közű. Aszt mindet megcsinyájjuk mink is.

Aszt mi lesz? Faszák leszünk, meg hírességesek, asztán még az is elképzehető, hogy begorombulunk, s nagyobb képre váltunk. Ki tuggya? (Mer én nem.)

P.S. (ami utóiratyot jelöl) Nem olyan jó ám parasztnak lennyi. Se nem könnyű, se nem stílusos. Asszem, maradunk pöcsök a Nyócker várfalain belül. Azé jöttök-e megnézni, mi a szentszar e? (Könnyű idetalányi, Orczy térnyél jobbra, a fateleppe szembe, az ótosbótná.)

P.S. mégecce: Má bocsássanak meg a parasztok, nem konkrétan rájuk gondútam. A zigaziakra. Csak emezekre, a zokosokra. Amelikek a kődökömig érnek e.