A múlt heti bejegyzésemben írtam, hogy új szerepkörben fogok tetszelegni. Íme a beszámoló róla!

A láthatatlan ember.

03.28 - Comment Lájv próba

Nincs tisztában azzal, aki még nem csinálta sohasem, hogy milyen elszigetelődéssel jár ez a hang plusz fénytechnikázás. Ott ül az ember a kis fekete dobozban, és teszi fel a kérdéseit, javaslatokat tesz, de meghallgatásra nem talál. Az élményt visszaadni nem tudom, de először szembesültem, hogy mennyire alá kell dolgozni a csapatnak. Annyira egy alárendelt munka felszínesen, de igazából fölérendelt, mert tisztában kell lenned mindennel, és a sok "elkényeztetett" színjátszó meg még utasításokat ad ki neked, hogy ezt csináld meg és miért nincs már beállítva a fény a jelenetkezdésre. (Tudjátok mennyi gombnyomogatás, forgatás??? Elárulom: sok, és pluszban figyelni kell a monitort, a színpadot, a szereplők kéréseit, és még ki tudja, hogy még mi mindent, ami elkerülte a figyelmemet.)

Félreértés ne essék, a comment lájvos csapat velem, mint életében először fénypultot kezelő emberrel, elnézően és segítőkészen bánt.

SOKKKKK. KÉTSÉGBEESÉS. BOLDOGSÁG.

03.29 - Comment Lájv előadás

A második jelenetben húznám fel a konferanszié fényt és a kezembe marad a poti. Ez le tud jönni? Hát ezt nem mondtátok skacok, akkor nem szorítom úgy. Jajj. Rohadt hosszúnak érzem a sötétséget a színpadon, miközben próbálom vissza helyezni a potit a kis vékony, icipici fém hülyeségre. Oké, erre nincs idő, fel kell tolni a fém izét gomb nélkül. Közben nézem a potit, hogy eltörtem-e. Félig megnyugodva konstatálom, hogy nincs probléma, vissza lehet rakni. Ezzel a lesokkolt állapotban folytattam egészen az utolsó előtti jelenetig (8. jelenet) a fényezést.

Morfondírozok a 7. jelenet közben: „mit is mondott az Attila? a nyolcas végén először a hosszabbítót kapcsoljam le és aztán húzzam le a fényt vagy fordítva?” Jaj, már vége is a nyolcasnak, mert elhangzott a végszavam „mivel”. Hosszabbító lekapcs és húzom le a fényt... és rájöttem, hogy ez még nem az a „mivel”. Megálltam féltávban:"mit csináljak, húzzam vissza, de akkor az feltűnő lesz vagy fura? Jaj még mennyi mondatotok van vajon? Jó, ti úgy is rutinosak vagytok*, megoldjátok, lehúzom teljesen. Lesz, ami lesz.” A végszó teljes sötétségben hangzott el, micsoda drámai megoldás (pozitív értelemben).

Vége. Taps. Teljes kiengedés. Király volt!

Hálás vagyok Attilának és Máténak, hogy leegyszerűsítették nekem a dolgokat. Így teljesen pozitívan és sikerélménnyel gondolhatok vissza erre a bemutatócskára. Köszönöm!

*Zsófi és Attila