"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében"
(Shakespeare: Ahogy tetszik)

nem/más... Mikor elejtem a Fészekszínház nevét egy baráti társaságban, vagy az ismerőseim körében, nagy borjú szemekkel néznek rám. Feltételezem, nem hallottak még róla. Veszem a bátorságot és rövid beszámolót tartok a színházról, és arról a darabról, amit volt szerencsém látni. Amit tudni kell a Fészekről és a társulatról: kis színház, melyben amatőr színészek játszanak. Csak hogy ezek a színészek fel vannak ruházva tehetséggel, affinitásával és céltudatossággal. Kevesen tudják azt is, hogy profi színészek is részt vesznek a színpadi játékban.

fotó: Gime

A szerencsémre visszatérve, sikerült megnéznem az egyik produkciójukat. Egy új darab premierjére jutottam el. Sok előadáson vettem már részt, de ez elütött a megszokottól. Új volt a számomra. Egy élmény, ami színt vitt a szürkeségbe.

Először is ott voltak a helyzetkomikumok, amiken az ember késztetést érzett a nevetésre és a mosolygásra. Hiába kicsi egy színpad, ha a színészek ki tudják tölteni a teret és a figyelmet magukra tudják irányítani. A nem/más című darabban ezek a pozitívumok mind szerepeltek, de mi is ez a nem/más?

Nem csak egy színpadi mű, hanem egy átvitt értelemmel bíró színpadi mű. A nézőnek át kell látni a történetet, amivel szembesül. A sztori a következő: adott két tinédzser, egy nehéz sorsú apa, a helyes srác a szomszédból és egy elszánt szókimondó nagymama. Idáig semmi különös nincs az egészben. A naiv néző azt hiszi, hogy jegyet vett egy elcsépelt alkotásra. És itt a csavar! Az egyik tizenéves más, mint a többi. A leányzó néma, de mindent hall maga körül. Továbbá, hogy fokozzuk a történetet, a nagymama egy eltitkolt dologra derít fényt. Azt hiszem ezektől a történet már nem is annyira lerágott csont. Sőt, érdekessé válik a mű! Az igazságba beletartozik az is, hogy az apát játszó színész kicsit félénken közelíti meg a publikumot, de ez egyáltalán nem ront színészi játéka értékén. Látszik, hogy élvezi, amit csinál, és ez kárpótol mindent.

Amit még kiemelnék, az a fényjáték. A hangulathoz illő színek megjelenése dobott az alkotáson. A fények elérték a céljukat. Hiszen, ahogy változott a világítás, úgy változott vele a lelkiállapotom. Kevés színdarab éri el ezt nálam. A zeneválasztás is frappáns. Felcsendül egy ismert népdal, amelynek ki ne ismerné a szövegét. Az érdekessége még a darabnak az, hogy a rendező, aki mellesleg írta is az alkotást egy rövid szerepre is beugrott. Cziczó Attila aznap este sok mindent megragadott. Szívvel lélekkel készítette fel színészeit, és még a saját szerepét is derekasan megformálta a színpadon. Mindent a háttérből figyelt, és a kezében tartotta a gyeplőt.

Sikeréhez az is hozzájárult, hogy remek emberekkel dolgozik együtt a színházban. Rengeteg dolgot intéznek, amit mi nem veszünk észre. Csak a végeredményt láthatjuk, és nekem tetszett a beért gyümölcs. Jól éreztem magam. El tudott ragadni a történet.

Úgy gondolom, amit láttam szombat este, az nem/más mint művészet!