2012. március 28. - Gyenge vagyok

Izgulás. Mindig csak az izgulás. Folyton elméleteket gyártok arról, hogy az előadás előtti izgulás milyen hatással lesz a teljesítményemre, de arra azért már rájöttem, hogy nincs tuti recept. Meg arra is, hogy erre az előadásra már nem hat sehogy. Igazából egy ideje már rájöttem erre, de most már le is kell írnom. Könyvjelzőnek. 

A Gyenge vagyok otthonos lett. Tényleg olyan belépni a minimál díszletbe, mintha hazaérnénk. Minden ismerős. A kanapé a fotelekkel, a szöveg (néha nem) minden egyes szava, a mozdulatok. Szóval még ha izgulok is előtte, az első jelenetembe belépve már semmi bajom. Biztonságban vagyok. Nem lehet baj. Tök jó amúgy, mert ettől lehet igazán benne lenni. Aztán pedig minden magától értetődően történik. Újra és újra.