Te Művészet Rum?

Igen, idén mi is kipróbáltuk. Hogy mit is pontosan? Egy olyan programot, amit az autómentes napon rendeznek meg az Andrássy úton. A Bajcsy-Zsilinszky úttól az Oktogonig színház a világ. Ott van az összes már jól ismert „szikla", és a hozzánk hasonló kamaraszínházak is. Aztán ha minden adott, az ember kinéz a nagy banzájra. Van, aki azért, mert szereti a pezsgést van, aki az ingyen ajándékokat szereti, és azért olyan is van, aki a színházat szereti.

20120922_173246.jpg

Sokféle szempont közül párat felsorolok, miért is jó részt venni a mutogatós oldalon.
Adott, ha a színházunk nevét már olvassák. Akkor már egy lépés letudva. Ha eljutunk odáig, hogy beszéljenek róla, akkor már egy hosszú túra a magunké. Vannak, akik ezt a tudatosítást több méteres díszlettel akarják megoldani. Vannak, akik a saját színházukban lévő programokból csepegtettek a nézők felé, és olyan is van, aki próbálja személyesen, emberről emberre felvenni a kapcsolatot.

Ezektől függetlenül az ingyen kaja-pia, és úgy magában az INGYEN cuccokkal, akármit el lehet érni. Még azt is, hogy színházba menjenek az emberek. A mi taktikánk idén inkább a társulat aktivitására alapozódott, mintsem a cicomára. (Cziczómára? Igen!) Egy szolid jegyárusító bódé, egy fa, székek, Fészek Színházas felirat. Ennyiből álltunk. És mégis...!
Jöhetnek a szemléletes példák: Kiáltunk szórólapozni. Ezt lehet úgy is csinálni, hogy szétszóród a kezedben lévő 100 prospektust, a lényeg, hogy fogyjon el. Vagy, figyeled a kiválasztottad tekintetét, mikor átadod a reklámot, és ha nem csak elveszi, hanem rá is pillant, vagy akár fél másodpercen keresztül átgondolja, mit kapott, lecsapsz, majd mehet a sablonduma, kedvesen, okosan és mosolygósan.

Mindehhez volt egy kihagyhatatlan játékunk, egy fészkünk. Egy kosár, teli édességgel (Kinder és igazi tojás is!) Mindez természetesen INGYEN. Merthogy ezzel akármit ...
Lehetett a kommunikáció készségünket fejleszteni és/vagy a színházunk nevét megismertetni.
Nem olyan meglepő, viszont érdekességnek betudható, hogy azoknak a színházaknak, akik a külsőségekre építették a jegyeladásukat, nem, hogy nem ment jobban, de - nyugodtan kijelenthetem, - jóval rosszabbul ment.