Az utolsó próba után.

(1976-os zene, kazettáról - ha már annyit beszéltünk róla tegnap -, Dirty Deeds Done Dirt Cheap egy ausztrál zenekar harmadik albuma. Számomra a kedvenc.)

Az utolsó két hétről nem írtam. Zagyvaság lett volna. Most sem minden világos, de legalább tűnik valamilyennek.

Mert, ki nem röhögné el magát azon, hogy most nem látom magam kívülről? (én tényleg nem. mert valahonnan a 90-es évek közepétől amúgy igen. mármint van látás. szó szerint. és ha nem tetszik, amit látok, változtatok. a '97-es ISZN díjamat például így kaptam, az „Étellift" egyik bérgyilkosáért. fura, azóta nem is játszottam krimiben. bár azt hiszem, most sem. thriller a 'Gabriella' inkább. titkokkal, elhallgatásokkal terhelt, majd szétrobbanó történettel. mint a mozikban: szex, szék, pia, pisztoly and rock 'n' roll.) Szóval most nem tudtam/tudom megítélni magam, az alakításomat. Döcögtem is együtt a többiekkel. Csináltuk, baromira csináltuk, de Dani csak nem ébredt fel a doboknál. Aztán pénteken történt valami, valami nem tudom megfogni, mi is, de meglökődtünk. Aztán jött a szombat, először csak magunknak, majd élesben a mindig félős főpróba a színésztársaknak. Köpött már szemen a siker, sütkéreztem már tortaevős negyedórás tapsokban, de ilyen „fel kell őket szedni a padlóról" most volt először. És nem merem várni, hogy a többi előadás is ilyen legyen. (Meg lehet ismételni a megismételhetetlent?)

A készülődés mindig feszültségmentes, laza beszélgetés a világ dolgairól, a sajátunkról, a színházról, a nőkről. Vegyesnégyesben. Működő (munka)kapcsolatban, egyenrangú felekként. Ma még egyeztettünk is Bélával, hogy nyugi, csak lazán, most nincs néző (mindig hiányzik, ha már tudod milyen vele), meg a szöveg a fontos... aztán szépen beszippantódtunk, sodródtunk a történésekkel, rongyolódtunk le lelkileg-testileg, magunktól, és ez nagyon fontos, a rendezői kéz csak akkor nyúl felénk, ha tévelyegünk, mint ritka bárányok, bízva van bennünk, na, így leszünk eggyé a karakterrel, és tényleg nem látom magam, csakis a másikat. És nincs nagy kedvem mással foglalkozni, mint bejönni próbálni, együtt lenni.

Tudom, hogy a nézőt ez érdekli a legkevésbé, ő szórakozni vágyik, vagy meghatódni, vagy csak követni kicsiben a divatot. Persze - ha mázlink van - ránk kíváncsi. A játékunkra. Ami szuper, hisz ez egy közösségi műfaj.

(Zseniális ez a 'Ride on' Bon Scott-al..., basszus, húzza a szalagot!)