Ennek a kérdésnek a megválaszolása, nem egyszerű. Megválaszolásához, kérem kedves olvasók, kössék be magukat. A múltba, és a jövőbe utazunk!

Ókori Görögország. 
A színház bölcsőjében járunk. A színház a kezdetben, nem kizárólag a művészettel van összefonódva, hanem a politikai élettel is. Színházba járni, a polgárság egy nagy kiváltsága. Természetesen nem kötelező. Viszont kimaradni a színházból, egy szociális öngyilkosságot jelentene. Az ember kimaradna minden fontos eseményből, a politikai életből, és a kultúrából. A színház a társadalmi élet egyik alapköve volt, szerepe kulcsfontosságú volt az ókori Görög civilizáció felemelkedésében. A színház integrálásának oka a hétköznapokba egyértelmű volt. Az emberek közösségi lények, szükségük van más emberek társaságára, közelségére. A színház ehhez egy kiváló alapot nyújtott. Külső hatások hiányában, a színházat használták, mint közönségi médiumot, onnan származott szociális "súrlódásuk" kiindulópontja. Viszont a színház, csak az állampolgároké, a művelt réteg kiváltsága volt. Jelentősége kulturális és társadalmi szempontból létfontosságú.

Kössék be magukat, kedves nézők, az utunk a jövőbe vezet!

A Jövő
Az embereket nem érdekli a színház. Tesznek rá magasról. Minek az nekik, ha otthonukban ülve, a melegben, kényelemben, egy gombnyomással azt látnak, amire a szívük vágyik? Minek felöltözni; a hidegben, esőben, mászkálni; pocsolyákat átugrálni; autóbuszon fogódzkodni; más emberekkel találkozni; mosolyogni; üresen fecsegni, és a végén még fizetni is érte?!

Az embert nem érdekli, teszik az rá. Hiszen ki se kell mozdulni otthonról ahhoz, hogy egész társasági életünket leélje. Elég a tévé elé beülni, és azt nézünk meg, amit csak szeretnénk. Elég a telefont a kezünkbe venni, hogy a régi, gyermekkori barátunkkal beszélgessünk. Minek nekünk színház, ha még az se garancia, hogy élvezni fogjuk; mi van ha még a végén valami hülyeséget játszanak?! A színház egy happening-é alakult, amelyet csak kivételes esetben, egyfajta lázadásként tekintünk meg. A színház a kultúrát igénylő "furcsa" emberek igénylik, vagy a lelkileg aberráltak. Legalább is, a társadalom ezzel a szemmel tekint ránk.

Átvertem Önöket, kedves olvasók, sajnos a jövőbe továbbá sem tudunk utazni. A fenti leírtak: a jelen.

Közben, ha az emberek egy kicsit nyitottabbak lennének új dolgok megismerésére, rájönnének hogy a színház:
Élő. Élő emberek játszanak benne, amelyek ott veszik a levegőt a szemünk előtt. Verejtékük valós, arcuk pirossága nem make-up.
Eredeti. Nem összevágott jelenetekből van. Nem mindent tökéletesre élezve, utómunkával kiemelve látunk. Ha a színész levegő után kapkod, nincs ott a lehetőség hogy újra csinálja.
Mindig más. Minden egyes előadás másként sikerül. Más a menete, a személyisége. Más a feszültség, más a figyelem. A publikum másként reagál, és a színészek is mások.
És emberek. A film kikapcsolásával, nem mehetünk ki a lakás elé a gangra, elszívni egy cigarettát Brad Pittel. Nem kérdezhetjük meg tőle, hogy vajon hogyan alakította meg a karakterét, hogy vajon honnan szerzett ilyen pikáns keleti akcentust. 

Jöjjenek el hozzánk kedves olvasók. Nálunk mindezt megtalálják.