R2-D2 és C-3PO szerelme

Filmet a színpadra: régi vágyam. Nem annyira vérkomolyan, de foglalkozom vele. Három nagy álmom van. A DieHard2 és a StarWars6 - ezek a vicesebbek -, s az Emberek a havason. (Ez utóbbit írta: Nyírő József, bumm!)

Elképzeltem, ahogy egy Boeing orra becsusszan a színpadra, s - mondjuk - a vérfoltos, csupaizom Fenyő Iván (mint John McClane) áll a tetején, kezében egy géppisztoly, szájában egy féligszívott dekk, szól a zene, füstgép stb. Nem egy komoly képzelődés ez, de mekkora lenne már megcsinálni! Szőts István filmje más. Még az is lehet, hogy egyszer tényleg összejön! (Ha meg tudok állapodni az örökösökkel, ah!)

A mai film-színház-muzsika témája A jedi visszatér!

leia.jpeg

Hogy miért ez a film, nem kérdés: Leia hercegnő köldöke miatt!

És ez a legnagyobb gátja is tervemnek. Mert az ötlet, ami alapján megcsinálnám a színpadi változatot, ezen bukik. (A bikinis csajon.) Mert azt találtam ki, hogy jó sok kritikust túszul ejtek, bezárok egy színházba, s addig nem engedem ki őket, amíg el nem készül a magyar StarWarsVI! Lenne ám feladat, mi? Annyira tökéletes az elképzelés, hogy már most sírok! Képzeljétek csak el: hányan játszhatnák el hitelesen Boba Fettet, Jabbat, Csubakkát, Landot, hogy csak a mellékesebb szereplőket említsem! És Luke, Han Solo, Vader nagyúr, Yoda, Palpatine császár? Dúskálunk a tökéletes karakterekben kritikusaink között. (Neveket véletlenül sem mondok, mert annyira szeretnek pereskedni a drágáim, s hiába vagyunk egy olvasatlan blog köreikben, biztos megtalálnának, aztán buknánk a jegybevételünket! Mindenesetre egy próbát megér: tessék csak kitölteni a színészlistát! Micsoda gálája lehetne a jövő évi Színikritikus Díjátadónak! Patakban folynak a könnyeim a röhögéstől.)

Csak egy bibi van, de az akkora, hogy mély fájdalommal kell becsuknom a meg sem írt szövegkönyvet: egyszem Leia sincs közöttük. (Ezt bebuktam.)

c3p0_r2d2_wd40.jpg

Tehát a világ legjobb ötletét - kényszeredetten ugyan, ám - elvetettem, de mi legyen akkor? Csináljuk meg mi, fészkesek! De valami különlegességet kéne kitalálni a formát illetően! Megvan: mozgásszínház! (Nem csinálunk ilyesmit sosem, mert nagyon nem értünk hozzá. De miért ne próbálhatnánk ki?) S hogy valami egyedi is legyen benne, ami például megkönnyíti a dramaturg feladatát, a mi Star Wars epizódunk szóljék a két jópofa robot szerelméről! S hagyjuk a fenébe az egész sztorit: a vázat megtartva, de egy, a filmbeli főmotívumok nélküli történetet csináljunk meg! Mit történetet! Emberi kapcsolatokat, érzelmeket, személyes drámákat. (Robotokkal.)

Tisztázzuk: R2-D2 lány, C-3PO fiú!

Csak azért pontosítok, mert semmit sem tudunk róluk! (Vagy van olyan fanatikus, aki igen?) Annyira megbújnak a főhősök szenvedése és felemelkedése árnyékában, hogy két aranyos csipogónak tekintjük őket. Pedig nem! R2-D2 és C-3PO érző lény! Egyikük Tyroler Cintia, azaz Tia, másikuk Koncsol Ján alakításában kelne életre. (Figyelitek, főszerep!) Hús-vér emberek. Szerelmük minden fénye és sötétsége végigvonulna a sztoriban, majd egy gyönyörű beteljesüléssel érne véget. Pontosabban: nem érne véget! (Kevésbé színházértőknek: nem Tia és Ján szerelméről beszélek, hanem a két robot romantikázásáról!)

A kezdő képsor a Karkun-verem melletti csatával indulna. (Amikor Han Solo megszabadul, Jabba kinyiffan, Boba Fett pedig Sarlakk gigáján akad.) A látványos harci elemek között megbújva, majd hirtelen előtörve szembesülhetnénk először a két gép emberi érzelmeivel. (Frenetikus nyitány!) Utána jöhetne egy kis elszakadás, vágyakozás a másik után, majd találkozások sora, némi konfliktussal esetleg (lehetne egy kis szerelemféltés is, mondjuk Csubakka - színész: Magyar József - bekavarhatna!), aztán a nagy egymásra találás - miközben győz az igazság -, és függöny!

Közben azért alakulhatna a többiek sorsa is. Leia (Sipos Veronika) és Han Solo (Gallai Dávid, Dédé) szerelme, Luke (Toldi András, Bandi) harca az apjával stb. Ezzel most nem tökölök sokat, a színdarabok közepe mindig lényegtelen. Jó jelmezek kellenek (by Jendrics Anikó), sok-sok zene (Ján), eredeti mjuzik és zörejek a filmből, s nagy csendek. Valami koordinálás is kellene a mozgáshoz, Stubnya Béla biztos segítene. (Egyedül Andai Kati maradna most szerep nélkül, de lehetne súgó - mit szólsz, Kati?) És fontos a látvány, ami - a Jemol adta lehetőségek soványsága okán - elég komoly kihívás, de megoldanánk, biztos! (Vörösfényt megint akarok, az mindig bejön! És sok-sok esztergagépet a csarnokból, és Józsi, hozhatod az ultrahangcuccot is!)

Kell kettő neoncső. (Az egyik piros legyen! A jelmeztárban van, a telefonok alatt.)

És valami vicces is szükséges, tréfa, geg, mondjuk Yoda (Orosz Balázs) és Obi-Wan Kenobi (Barabás Tamás) lehetnének a humor forrásai! Hohohohó! Jobb ötletem van: becsempészném a történetbe Jar Jar Binkst (Bűdi Annamária, Nanni), aki lehetne az egyik násznagy aztán! És - úgyis sokan vagyunk - szerepeltetnék egy rakás ewokot! (Tóth Guszti meg lehetne a fehérsereg. Egymaga.)

Anakin én lennék. Nincs mese! (Plusz a rendező és adaptáló/író, a megszokott nagyarccal és vastagonszedett betűkkel a plakáton.) Elképzelem a záróképet: a színpad közepén legelöl Tia és Ján jelnyelvvel (hogy senki se értse!) vallanak szerelmet egymásnak, hátul Vera és Dédé erotikus tánccal lesznek eggyé, középen Balázs és Tamás félcolos (ez mit jelent?) drótkötélen lebegve mosolyognak és táncolnak a levegőben (vörös fény!), s a színpadmélyi félhomályban Bandi ölében kilehelem a lelkem. Gyönyörű!

robotlanyok.jpg

Vagy legyek bátor, s mindkét robotból csináljak lányt? (Sokan örülnének ennek!)

Na. Egy kis komolykodás a végére. (Mert eddig hülyültem igazából.) Néhány barátságos kritikus megjegyezte már, mennyire filmszerűen rendezek. (Szerintem is.) Hogy egyik mostani előadásunk egy film alapján készült, nem véletlen. S az sem, hogy drámáimban rengeteg filmes utalás van. Képekben szeretek gondolkodni. (Fém, Iskolapélda, Gyenge vagyok stb.)

Emberek a havason... Csodálatos film! És a világ nagyobbik részén nagyon fontos műalkotásnak tartják ma is. A hétköznapokban. (Hogy nálunk mi a helyzet? A filmesek rajongva emlegetik. Az emberek alig ismerik. Kár!) Szőts István filmjének színpadi adaptációjában is a képek izgatnak. És a színek. (Amik a filmből ugye kimaradtak!) De legeslegjobban az emberi sorsok. Ezért vagyok ezen a pályán. (Az emberek miatt.)

Talán egyszer tényleg megcsinálom! (És mindenki sírni fog. Én is.)

[* Megvan! Kati lehetne Palpatine császár!]

---------------------------

Olvasásra ajánljuk:

Kreatív hét

Címkék: ötlet szinopszis