Romantika című abszurdunk próbáinak felénél tartunk. Ez egy kísérletezős próbafolyamat: demokratikus. Most éppen úgy tűnik, hogy becsődölt a módszer. Ennek ellenére nagyon sokat röhögünk, táncolgatunk, énekelgetünk, mert jól érezzük magunkat. Bármi is lesz a végeredmény, kellemes élmény marad mindannyiunknak. Szerintem.

Nem lesz hófehér, az biztos! (a TI [Terra Incognita] díszletében ücsörgök)

De miben bízhatunk?

Az biztos, hogy a szöveg és a látvány nagyon meghatározza az előadás (meg)értését. Azt is mondhatnám, hogy sok múlik Anikón és rajtam. Ez rendjén is van, így szokott ez lenni. Ha jó az alapanyag, könnyebb jó előadást csinálni. (Ha rossz, akkor buktuk.)

Most a téma is segítségünkre van. (A szakmai sajtó nem igazán foglalkozik velünk, de a nem/más esetében például kiemelten kezelt minden médium, hiszen jelnyelvet használtunk az előadásban, azt meg a siketnémák használják, a siketnémák pedig fogyatékosok, ez pedig megér egy misét a fészkesekkel is. Szánalmas! Most meg, ugye cigányok, ajjaj, kisebbség stb., benne leszünk megint, tutira!)

Ján zenéje - plusz a sok autentikus betét - szintén megdobja majd a jóhangulatot. (Nézőink szeretik a Koncsol-futamokat. Mélységesen megértem őket!)

És ami a legfontosabb, hogy elég régóta és sokat foglalkozunk az előadással. Négy éve Bugyin elkészült a diákosan egyszerű, de gyönyörűen fájdalmas kisromantika, nyáron egy hétig foglalkoztunk a darabbal, amiből egy munkabemutató is született. A karakterek jórészt megvannak, a "mondanivaló" letisztázott, csak a színpadra adaptálás van hátra.

Csak...

Mert a nagy demokráciában sajna elég kevés időnk jutott magukra a próbákra. Hm. Ha megcsináljuk, világcsúcs lesz! Az akarás megvan a csapatban, a jó színpadi megoldások lehetősége még inkább, már most látszik néhány nagyon súlyos és/vagy mély jelenet. (Lesznek meglepetések, az tuti!)

És bármi is lesz, bárhogy is állunk, inkább egy ilyen rizikós próbaidőszak, mint egy szenvedéses, színházellenesen hosszú agyi maszturbáció! (Remélem, érthető vagyok!)

Három hét múlva premier! (Jöttök?)

Munkabemutató Zalamerenyén. A színpadi változatból - sajna? - kimarad néhány fontos momentum.
(A vidéki hangulat, a polgármester, a fájdalmas finálé a közönséggel... stb.)