Mivel körülbelül két éve vagyok tagja a Fészek Színház társulatának, így eddig csak két táborban vettem részt. Az első tábor élménye számomra felülmúlhatatlan. A társaság, melybe csöppentem, akkorra már egy összeszokott közösség volt. Régebb óta ismerték egymást, én pedig kívülállónak éreztem magam. Ez nem tartott sokáig. Könnyen befogadtak, nem volt nehéz barátságokat és jó kapcsolatokat kialakítani az ott lévő emberekkel. Már a második napra otthonosan éreztem magam és nagyon jól esett a folyamatos, erőteljes munka és alkotás.

Zalamerenye - ahol az utóbbi két alkalommal táboroztunk - a 10 nap alatt az otthonunkká vált. A külvilág megszűnt, nem volt térerő, csak egymásra számíthattunk és ez nagyon jó érzés volt. Idén ezekkel az élményekkel indultam neki, hogy ez is olyan jó lesz, mint tavaly volt. Most már nem értek újdonságként a dolgok, ismertem szinte mindenkit és tudtam, hogy mire számíthatok. Az érzés ugyanaz volt csak most már nem volt olyan őrült rajongás bennem, mint tavaly. Tudtam, hogy én is oda/ide tartozom.

Mindkét tábor rengeteg élményt és barátságot adott. Érdekes látni, hogy mennyiben változtak a viszonyok, hogy köttettek-e új barátságok, megromlottak-e régiek. Van, akivel az első táborom alkalmával lettem jóba és még mindig tart ez a barátság, és van, akivel csak idén éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Remélem ez is kitart a következő táborig.