Na, eljutottunk végre a nagy pillanatig: egybe' láthattuk a Romantikát. Már nem félkész. De kész sincs! Van rá még egy hosszúhétvégénk. És akkor végre mesésen kerek lesz.

Sohatöbbet ilyen próbafolyamatot! Jó kis nosztalgiázós időszak volt, de nekem már sok. Öreg vagyok én ehhez...

A régi kedves amatőr időszakot idéztük meg: rövid idő alatt, sok-sok önálló munkával és jókedvvel elkészíteni valamit. Annyira nem ment. Illetve a végeredményt tekintve - gondolom! - semmi probléma nincs, de az idegfeszültség elég magasra kúszott. (Bennem.)

Nagy-nagy szerencsénk, hogy sokat foglalkoztunk magával a témával. (Nyári tábor stb.) Így mindenki képben van(?), tudja és teszi a dolgát, karakterét töviről-hegyire kiismerte, magabiztosan áll szerepében. De nem a színpadon! Alig találkoztunk egymással. Tizenegy ember! Dolgozók, diákok, öregek, fiatalok, lehetetlen leegyeztetni. Négy hónap helyett öt hét alatt raktuk össze az előadást. Rakjuk össze most is. Csütörtök-péntek-szombat-vasárnapi fináléhétvége! Ha hétfőn nem dőlök hátra megnyugodva, akkor valamit nagyon elrontottam. De nem hiszem, hogy nem sikerül! Kell, hogy sikerüljön! mert ezt látni kell mindenkinek!

Szerencsére (kultszó!) maga a történet egyszerű és magávalragadó, a mélyre ásó gondolatoknak szépen megágyaztunk, a külcsín szépséges, a színházi körítés pedig ütős. Akkor mi hiányzik?

A rutin. Hogy magától pörögjön a film, ne akadozzon, ne szakadjon meg, a tekercs/mese-cseréknél ne vegye észre a néző, hogy múlik az idő Mert most még nehezen forognak a fogaskerekek. Ezen dolgozunk, hogy simább legyen a "haladás". Egy nagy sóhaj az egész, s nincs helye megtorpanásoknak. Mese. (Búbánatos.)

Persze azt is le kell írnom, hogy az utolsó két hétben minden nehézség ellenére, a civiléletet kizárva, emberfelettit teljesít a társaság. Mert elég komoly és felelősségteljes társulat (lett) a miénk. Tudjuk, hogy mit és miért csinálunk. És amit akarunk, azt nagyon akarjuk! Hm.

Azt írtam, hogy sohatöbbet... Pedig érdekes és különleges (volt) ez az egész. A bizonytalanságaival együtt is. És nagy feladat nekem, nekünk. Megcsináltuk... Megcsináljuk!

És boldogok leszünk, mert úgy emlékezünk majd vissza erre a késő őszi együtt töltött időszakra, hogy igen szép tél köszöntött a Nagymagyarok országára, mikor ez megtörtént. Hideg volt, de kéken ragyogott az ég. A nap járása is hosszanti volt. Akkor jött a magyargyerek, hogy beleszeressék a cigánylányba...