Újabb blogszerkesztő hete köszöntött be. Felvette végre a stafétát nagyra becsült vezetőnk, Cziczó Attila, és nem is érte be egy szimpla megírós feladattal. Miért érte volna? Ez a hét az interjúk hete. Én mindjárt négy interjúalanyt kaptam, a négy újat. Miklós Máté, a mutatóúj, Magyar Ajna, a középsőúj, Horváth Csenge, a gyűrűsúj, és Sorbán Andi, a kisúj. (Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki!) Hogy nehéz volt-e? Összeegyeztetni igen. Négy ember. Össze se jött. Ezért most ebből a négyből kettőnek a válaszai papírra vannak írva, egy facebookos üzenetben, és egy Word dokumentumban van. Bízom benne, hogy sikerült jó kérdéseket kitalálnom. Köszönöm az interjúalanyaimnak a közreműködést! Vágjunk bele...

Máté, Ajna, Andi és Csenge

Mért jöttetek ide hozzánk, a Fészek Színházba? Mire számítottatok?

Ajna: .A pályafutásomat a táborban kezdtem. Nagyon jó volt efféle emberekkel együtt dolgozni, egy csapatban, hiányzott már. Ezzel együtt szerettem bele a színjátszásba is. Azért maradtam, mert ezeket a dolgokat akartam folytatni.

Máté: Szeretem a művészeteket, és a színház is az. Ezen kívül szerettem volna megtanulni, hogy könnyebben ki tudjak állni az emberek elé, mert ebben még nem vagyok elég jó.

Csenge: Amikor jelentkeztem a Fészekbe, már nagyon bennem volt, hogy játszani szeretnék. Rettenetesen hiányoztak a kreatív feladatok, szituációs játékok és jelenet-csinálás, plusz szerettem volna egy aktív, jól működő, értékes közösség tagja lenni.

Andi: Semmilyen komolyabb cél nem vezérelt, leginkább a kíváncsiság. Anyukám szólt, hogy jöhetnék ide a társulatba,és gondoltam, mért ne. Ezen kívül szerettem volna, hogy fejlődjön a beszédkészségem, és hogy kipróbálhassam magam valamilyen művészeti ágban.

Máté a nyári táborunkban (Barabás Tamás és Toldi András társaságában)

Mik jöttek be ezekből, mik a tapasztalatok?

Ajna: Csak pozitív tapasztalatom van.

Máté: Érzem a fejlődést, és hogy jó irányba haladok. Jó döntés volt ide jönni.

Csenge: Az, amire számítottam. Szeretek itt lenni, együtt dolgozni veletek, a próbák nagyon termékenyek, jó hangulatban telnek. Még sajnos nem érzem, hogy teljes értékű közösségi tag lennék, de hát ilyen újnak lenni nem?

Andi: Új embereket ismertem meg, és rájöttem, hogy a színjátszók is normális emberek. Azt hittem, hogy nem fogom szeretni, de ez mostanra megcáfolódott.

Milyen pozitív és negatív tapasztalataitok vannak az ittléttel kapcsolatban?

Ajna: Pozitív dolgok: Jó nézni a többieket, hogy mennyire ügyesen viszik véghez feladataikat. a darabjainkat nagyon megszerettem, a legtöbbet szívesen nézem újra (meg újra...) Jó csinálni! Jó a társaság.

Máté: Pozitív: Új embereket ismertem meg, és több lettem az által, hogy itt vagyok. Negatív az, hogy néha takarítani is kell.

Csenge: A tapasztalatok igazából elég pozitívak. A munka, tényleg munka, a darabok igényesek és színvonalasak, a színház, mint tér nagyon barátságos, a társulat sokszínű, de nem szeretnék ömlengeni.

Andi: Megismerhettem DD-t, akiről kiderült, hogy ugyanabban a szobában lakott, ahol most én. Most már nem annyira félek kiállni az emberek elé. És szeretek takarítani.

Csenge és Ajna integrálódik (Molnár Hajnalkával és - a bal sarokban - velem)

Mit gondoltok a közösségről, a vezetőinkről, és színházként szerintetek mennyire jó a Fészek?

Ajna: Vezetők? Látszik rajtuk, hogy imádják csinálni, hogy ez az életük. nagyon vezetőnek való vezetők! Mennyire jó a közösség, mint színház? Bocsi, de ezt a kérdést nem tudom értelmezni. (Ajna itt félreérthetett valamit, de most már mindegy, mindjárt megjelenés. A szerk.)

Máté: Jó a közösség, jól működik minden, bár vannak viták. A vezetők abszolút jól csinálják, amit csinálnak. Színházilag is tetszik, ha nem tetszene, nem lennék itt.

Csenge: Őszintén szólva meglepődtem, nem hittem volna, hogy ennyire színvonalasak, az előadások persze valószínűleg a rossz tapasztalataim miatt. Attilával még nem dolgoztam együtt, de tetszik a mód, ahogy csinálja a dolgokat a színházban, az feltűnt már, hogy nyersen őszinte, ami kicsit félelmetes, de szimpatikus, meg kell szokni, sajnos nem nagyon találkozom sok ilyen megmondós emberrel, de ez kell is, hogy jó vezetője legyen a színháznak. Anikó nagyon jó csoportvezető, jó vele dolgozni, a stílusa meg haláli. Ért hozzá, hogyan motiválja a tagokat a csoportban, ami nagyon szimpatikus.

Andi: Tök jó a közösség, bár az zavar, hogy kislányként kezelnek. Ancsit régóta ismerem, Attilától régen féltem, (Andi régebben is megfordult már nálunk párszor egyéb dolgok miatt, mielőtt társulati tag lett. A szerk.) de most már őt tartom itt a legaranyosabbnak. Nagyon tetszenek az előadások.

"Előttem az utódom" (Andi Bűdi Nannival)

Mit vártok a jövőtől, a színházban eltöltött majdani időről?

Ajna: Fejlődést, élményeket.

Máté: A jövő ködös, nem látok előre. A lehetőség temérdek.

Csenge: Igazából azt, hogy értékes taggá váljak ebben a közösségben, hogy tudjak valamit hozzátenni ehhez az egészhez, ami itt folyik.

Andi: Kicsit szeretnék fejlődni. Szeretném leküzdeni a félénkségemet, kicsit érteni a színészethez, és megérteni egy előadásban a mögöttes tartalmakat.

Mit gondoltok a választott témánkról? (A magyarság eredete, őstörténete, mai összetétele. A szerk.) Ezen belül mit gondoltok a majdani karakteretekről, és magáról a készülő előadásról?

Ajna: Nagyon aktuálisnak tartom, legalábbis én, személy szerint sokat szoktam nevetni ezen a "magyar dolgon". Szerintem nagyon különleges nép vagyunk, egyedien abszurd, felfoghatatlanul BÉNA. Szeretek magyar lenni, mert egy olyan nézőpontot ad a tény, hogy itt nőttem fel, amivel más esetben nem rendelkezhetnék. Emiatt tudok nevetni mindenen, a legrosszabb dolgokban is találni vicceset, és ez sokszor jól jön az életben. Ezért is örülök, hogy vicces darabra készülünk, hiszen ezt a témát csak így lehet. Még épphogy csak elkezdtük, de én már nagyon megszerettem, és borzasztóan várom, hogy kezemben legyen a szövegkönyv, és végre elkezdjük csinálni! A karakterek nagyon ki vannak találva, vagyis amennyi eddig megvan belőlük. Persze sokat kell még dolgozni rajtuk, hogy mindent, aminek benne kell lennie a darabban, meg tudjunk mutatni általuk.

Máté:Tartok kicsit attól, hogy nem tudok majd 100%-osan benne lenni, mert túl sok dolgom van egyszerre. Valamit a februárra előrehozott premier miatt is aggódom. Tetszik a karakterem, remélem, sikerül felépíteni.

Csenge: Amikor először hallottam, bevallom nem tetszett, hogy a magyarság történetéről fogunk darabot csinálni. Az én hiányosságom, de nem igazán vonzott a téma, de amikor jobban belemásztunk a különböző teóriákba, nagyon érdekessé vált, ebben mondjuk nagy szerepe volt Anikónak, ahogy beszélt róla, rádöbbentem, hogy ezek az elméletek tényleg izgalmasak, és sokszor rettenetesen viccesek. Szerintem egy jó darab lesz belőle, amiről a nézők sírva fognak kijönni az előadásról, de ez mondjuk elgondolkodtató... A karakterek nagyon tipikusak és elsarkítottak, de hát pont ettől lesz ez a darab tényleg vicces. Nekem tetszenek.

Andi: Nem tudom még, milyen lesz a karakterem. A magyarság eddig nem annyira érdekelt, de most megtudtam új dolgokat. Csak összehozzuk valahogy az előadást, bár félek, hogy túl kevés vagyok hozzá.

Ajna, az ördög öreganyja (Romantika)

Melyik a kedvenc előadásotok a színházban, és azon belül a kedvenc karakteretek?

Ajna: Nem szeretnék egy előadást kiválasztani. Mindegyik nagyon megfogott, és annyira más az összes, hogy nem hiszem, hogy egymással kellene őket összevetni. Karaktert meg végképp nehéz lenne választani, hiszen nem jellemző, hogy szimpatikus jellemek lennének bemutatva...

Máté: A Gabriella tizennégyszer, abból pedig Zoltán Dániel.

Csenge: A Gyenge vagyok. Az nagyon megfogott. Igazából az katartikus élmény volt, de tényleg! Nem túlzok! Az a fura érzés volt utána, ami a jó darabok után szokott lenni, nem igazán tudtam megszólalni. Nincs belőle kedvenc karakterem, mivel nem igazán tudnám semelyiket elhatárolni a többitől.

Andi: A Gyenge vagyok, és Miklós karaktere.