Ma nem technikai bakikat olvashattok tőlem, hanem színészi hibákat. Bizony, én is játszottam színpadon. És hiába szerettem "színészkedni", az nem elég ahhoz, hogy ne hibázzak a színpadon. Ma ezeket írom le ide. Elképzelhetetlen, hogy még mindig van hibám. Ezt el sem hiszem. Gyenge vagyok...

Nos akkor haladjunk szép sorjában. A HáRoMnőVÉrrel debütáltam a Fészekben. 3 éve már annak, ha nem több... Nem igazán emlékszem már pontos hibákra. Arra igen, hogy nem egy alkalommal rontottam el a monológom. Nem volt olyan hosszú (rövidnek sem mondanám), de akkor még hosszúnak találtam. Volt, hogy más szavakat mondtam, felcseréltem mondatokat, de volt olyan is, hogy kihagytam egy-két részt. De ez már rég volt, nem emlékszem pontosan.

Második előadásom az Iskolapélda. Na, ott aztán voltak bakik szép számmal. Vegyük például azt, amikor nekem a színfalak mögött mozogva és öltözve kell mondanom bizonyos mondatok után, hogy "NEM!". Néha nem sikerült, na!

Akkor vegyük a jóst, ott is voltak szöveg bakik. Például nem kértem a pénzt az angoltanártól. Na, de az ilyen hibákon kívül szerencsére nem nagyon volt más. Esetleg próbán, amikor már a harmadik ember nem adta oda a tárgyát, vagy éppen felállt, levette a pulóverét és azt adta oda. Akkor kezdtem el röhögni, amikor a Bandi nyakában lógó sípot akartam megemelni a nyakán, mutatva ezzel, hogy azt kérem. Az ujjam próbált kutakodni a nyakánál, de ennek csak annyi lett az eredménye, hogy Bandi elkezdett röhögni, aztán én is. De ez csak a főpróba volt, nem kell aggódni. Csak Attila nem röhögött...

Aztán ott van az Iluska.wb. Itt inkább nem is említeném a szövegbakikat. Egyszerűen nem tudtam megtanulni az egyik jelenetem szövegét. Nem tudom a mai napig sem az okát. Itt technikai bakikat is csináltam, mivel technikus is voltam, de azokról nem most. Volt például, hogy nem volt lehúzva a sliccem, ahogy annak lennie kellene az első jelenetben. Ott húzzák fel nekem. Mármint... Hagyjuk! Volt olyan is, hogy azért bakiztam, mert a szöveget elrontottam, és megpróbáltam javítani. Ennek az lett az eredménye, hogy a mozgásom felvett egy ilyen Quasimodo jelleget, keveredve egy farkát kergető kutyával. Mindezt olyan gyorsasággal, hogy szerintem ha Balázs engem nézett volna, akkor beleszédült volna (mert mindezt körülötte csináltam).

A TI-ben nem emlékszem jelentősebb bakikra. A munkabemutatón, ami Zalamerenyén volt, történt egy olyan baki ami örökre emlékezetes marad. Akkor is elröhögtem magam, és mások is. Sőt, még a mai napig, ha eszembe jut, rögtön elnevetem magam. Tudni illik egy általunk kilyukasztgatott doboz volt a fejünkön. Én egyedül voltam a színpadon és vártam a többieket. Mikor megláttam őket, már az is nehéz volt, elindultam feléjük (ők is dobozban).
Nanni ment legelöl, és én bementem eléjük, így kialakítva egy sort. Ez a "bemegyek eléjük" akció úgy sikerült, hogy Nanni és az én dobozom összekoccant, ezzel kicsit elfordult a fejünkön a doboz, és én semmit nem láttam egy kis ideig. Felnevettünk, persze nem túl hangosan, ahhoz persze eléggé, hogy a kamerában (amin egyébként a cameraman nevetése is hallatszik) lehessen felvélni röhögésnek tűnő hangokat. Ez a pillanat egyébként 4:19 másodpercnél látható ezen a videón:

És elérkeztünk a Májlájthoz. Ott annyi hibám volt, hogy inkább nem sorolnám fel. Fakadhat ez például abból, mármint a sok baki, hogy nem igazán volt szívem csücske ez az előadás. A próbafolyamaton végig vonuló hülyéskedéseim, a nem tetszésem kifejezését(is) akarták szimbolizálni. no de térjünk el a tárgytól. Az előadáson nem hülyéskedtem, csak egyszerűen a jelenetek sorrendjében nem voltam biztos. Így sokszor váratlanul ért, hogy "ja! Ez jön!?" és ez azt jelenti, hogy nem volt időm felkészülni lelkiekben egy jelenetre. De más jelenetet szerencsére nem kezdtem el, amikor nem kellett volna. Azt hiszem.

Na, ennyi volt mára a bakikból, számomra. Ma még olvashattok egy cikket a tegnapi kultúra napjáról, illetve Vera gyönyörűséges önvallomását hibáiról a színpadon. Hamarosan újra itt!