Szombathely belvárosában van egy hatalmas hotel, Hotel Savaria a neve. Évek óta nem használják, még akad benne  pár régi bútor, de alapvetően üresen áll, lakattal lezárva.

Nem tudom ki a tulajdonosa, azt hiszem egyszer kórházat akartak belőle csinálni, néha napján meg bejelentkezik rá egy potenciális vevő, de végül soha nem cserél gazdát. Régóta ott áll kihasználatlanul, kihaltan és ha belegondol az ember, hogy mindez tényleg a belváros közepén van, akkor nem kicsit tűnik misztikusnak. Na, itt kéne megcsinálni a Vesztegzár a Grand Hotelben-t, lehet köríteni hozzá egy hatalmas bált, vagy fogadást, amiből aztán szépen ki tud bontakozni az a teljesen abszurd krimi, kis lávsztorival. Gyakorlatilag egy az egyben életre lehetne itt kelteni a Rejtő regényt és egy igazi, közös nyomozássá tenni. Hogy miért írom ezt? Tamás megkért, hogy írjam le miket csinálnék szívesen, ha a lehetőség adott lenne rá és még azt is hozzátette, hogy bátran elrugaszkodhat a fantáziám. Úgyhogy most jöjjön pár ötlet!

Közben igyekszem azért mindenki számára fogyasztható, vagy legalábbis izgalmas dolgokat kitalálni, és nem olyanokat leírni, hogy egyik vágyam Jean-Paul Sartre Az ördög és a jóisten című darabját megrendezni. Amúgy érdekes sztorija van. Slágvortokban leírom, amennyire emlékszem rá: van egy kegyetlen tábornok, aki mindig lemészárolja az ellent, egy napon azonban fogadást köt vele egy ember, megígéri neki, ha megváltozik és ezentúl csak jót fog cselekedni sokkal nagyobb pusztítást fog véghez vinni mint a direkt rombolással - így is történik.

De térjünk vissza az ötletekre, és Rejtőre. Kétségtelenül nehéz megfogni az egyik legismertebb és a mai napig könnyen és élvezettel fogyasztható magyar ponyvaíró sajátos, de annál találóbb és közérthetőbb humorát. Viszont nagyon érdekel, hogy hogyan is kellene! Rejtőről annyit érdemes tudni, hogy abszolút közismert és mindenki által értett narratívákat használ, leginkább krimis és szappanoperás elemeket és közben nagyon szerethető karaktereket kelt életre, mindezt pimasz és találó poénokkal fűszerezi - ez utóbbi talán, ami igazán híressé tette. Szóval, ezt a humort biztos valami nagyon játékos és kreatív előadással lehet csak visszaadni. Egyszer eszembe jutott, hogy milyen jó Piszkos Fred, a kapitányt lehetne csinálni egy pesti romkocsmában - a regény egyik központi helyszíne egy alvilági kocsma, ahol a bűnözés válogatott bajnokai gyűlnek össze, hol egy kis késfenős testátmozgatásra, hol tervszövögetésre (tényleg érdemes elolvasni, nem kell hozzá több mint két szabad óra, igazából csak az első oldalig kell rávennie magát az embernek, onnan már nem lehet letenni). Ez a kocsma legyen mondjuk a Szimpla - csak, hogy mondjak valamit -, ahol vállaltan, mint egy színházi játék, vagy fantázia életre kelnek ezek a különleges figurák és máris mehetne a kalandozás egy trónörökös megmentéséért, Piszkos Fred fondorlatos, komolyabb filmes forgatókönyveket gond nélkül lepipáló szálszövögetése és persze Fülig Jimmy a naiv, egyszerű és aranyos matróz is törhetné az orrnyergeket. Mindezt persze mai, kocsmai miliőben és lehetne mondjuk az előadás kerete, hogy mindezt az adott helyen szórakozó társaság játssza el.

Amúgy alapvetően izgatnak a különleges terek és helyszínek - azt hiszem most csak ilyeneket fogok írni. Például remek kis előadást lehetne kerekíteni bármelyik régi pesti bérház udvarán. Mivel alapvetően az összesnek ugyanolyan a szerkezete, illetve csak kicsit térnek el egymástól, így egy könnyen utaztatható, bármelyik udvaron eljátszható produkciót lehetne létrehozni, aminek a nézői a lakók lennének - természetesen a gangról - és persze olyan sztori, illetve előadás kellene, ami róluk szólna. Teszem azt a házban lakó, sokat összejáró tinédzser-társaság csinál valami apró galibát, mondjuk kötnek egy fogadást, hogy egyikőjük nem mer bekopogni a földszinten lakó, remeteéletét folytató bácsihoz. Bekopog.  Aztán elkezdenének mindig egyre durvább dolgokat művelni, mígnem feltárják az összes lakó kis titkát - mit tudom én, kiderül, hogy az egyik lakó prostituált, az egyik nyugdíjas a lakásában őrzi halott férje hamvait stb. - és persze ez a lakóknak egyáltalán nem tetszene, és végül egy hatalmas, komplett lakóközösségre kiterjedő konfliktusba torkollana az egész, ahol mondjuk kilakoltatásról lenne szó és olyan súlyos érvek sorjáznának, hogy mert a kutyája odacsinált a bejárathoz. Szóval értitek: egy látszólag kis dolog végül hatalmassá nőne az együttélésből adódóan, aminek kapcsán minden kiüvöltheti magából a sok éves sérelmeket - én például utálom, hogy a szomszédok telerakják muskátlival a folyosót…

Van egy híres dán ifjúsági regény, az a címe, hogy Semmi. A könyvet először betiltották Dániában, majd kötelező olvasmánnyá tették. Na, ezt egy ideje nagyon szeretném megcsinálni egy osztályteremben. A sztori arról szól, hogy az osztály egyik tagja egyik nap feláll az iskolapadból és az osztálytársak szeme láttára bebizonyítja a tanárnak, hogy az egész életnek nincs semmi értelme - nagyon találó és logikus monológot vág le a maga nihilista, ám azt hiszem, mindenki számára ismerős gondolkodásmódjával. Biztos mindenki érezte már, ha más nem tizenévesen, hogy az egésznek tényleg nincs semmi, de semmi értelme. A többiek pedig kitalálják, hogy de igenis van és ezt be is fogják bizonyítani, úgyhogy elkezdik összegyűjteni a fontos dolgokat, amikért érdemes élni. A játék a kedvenc zöld cipő bedobásával kezdődik és valahol egy szűz lány szüzességének elvétele után ér véget - amikor már túl vannak kegytárgyak megszentségtelenítésén és kutyagyilkosságon is. De nem pusztítanak, egyszerűen csak feláldozzák a fontosnak látszó dolgokat, hogy bebizonyítsák osztálytársuknak igenis van valami és ezeket a valamiket egy helyre gyűjtik össze, amit a felnőttek műalkotásnak néznek. Igazából remek lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk mit jelentenek számunkra hétköznapi, megszokott dolgok, hogy sok mindenhez csak a szokás köt és bár elveszíteni nehéz őket, nem marad utánuk űr és remek lehetőség körüljárni azt, hogy ami fontos az nem tárgyakban, dolgokban és élőlényekben van, hanem valahol egészen máshol. És ezért szép, hogy a regény szereplői fiatalok: nekik még ezek a szokások nem jelentenek semmit, azok csak puszta szokások, így talán könnyebb rákérdezni arra, hogy mi van az egész mögött, mögöttünk, bennünk, hogy miért csináljuk az egészet (az életet). És persze fontos az osztályterem: nem csak, mert tényleg egy osztály tagjai a történet szereplői hanem, mert így például - csak, hogy a legegyszerűbbet mondjam - fiatalok láthatják, hogy ugyanaz sok mindenki más fejében is megfordul. Miszerint, hogy nincs az egésznek semmi értelme. Később aztán ezt sokan elfelejtik, valakik meg keresnek neki.

Csak, hogy legyen egy színdarab is: Molnár Ferenc Liliomjába egyszer belefognék. Persze ezt is különleges helyszínnel - azért jó a különleges helyszín, mert egyrészt izgalmassá teszi az előadást, ad neki egy nem mindennapi hangulatot (a különleges élmény meg mindig jó, csak ritkán lehet rátalálni), másrészt ha jó helyszínt talál az ember, akkor nagyon sokat segít is: rengeteg játéklehetőséget biztosít, amit egy díszlet nem, miközben könnyíti a megértést, segít a nézőknek is elhelyezni az előadást. A sztori egyik fontos helyszíne a Liget. Molnár egy az egyben a Városligetből indítja a történetet, ami régen nagyon felkapott hely volt, rengeteg ember járt oda, hatalmas pezsgés volt. A főszereplő, Liliom egy körhintánál ügyel, hogy egy kis pénzt keressen, amúgy léhűtő, nőcsábász és még a szája is nagy, aztán egy napon - ahogy az lenni szokott - egy lány nagyon megfogja - persze soha nem mondja neki, hogy szereti, sőt még meg is veri. Az egész egyébként egy nehezen lefordítható és felfejthető kaland, mert Molnár bár nagyon egyszerű szöveget írt, annyi minden játszódik mögötte, hogy könnyű elcsábulni, hogy egyrészt az ember úgy gondolja, ez a szöveg mindent elmond, másrészt, hogy annyira konkretizálja, hogy az végül agyon csapja az egész játékot és nem színház, hanem valami megmondós, tragikus izé lesz belőle. Szóval nyilván nagyon pontosan és következetesen kell tudni elemezni ahhoz, hogy Liliomot merjen az ember csinálni - nem is a holnapi terveim között szerepel. Na igen, és a lényeg, az álom: mindezt a Mammutban (jó, lehet a Westendben is, de a Mammut liftje mindent ver - van ugyanis egy jelenet a Liliomban, ami a túlvilágon játszódik). Az ok pedig a fentiek után azt hiszem érthető: ami régen a Városliget volt, az ma a pláza - arról nem is beszélve, hogy egy nagyon ötletes és játékos előadást lehetne így csinálni.

Van még rengeteg ötlet a tarsolyomban, de azt, hiszem mára abbahagyom. Persze, ha van rá olvasói igény, szívesen folytatom - akadnak még itt sorozatok, filmek, saját sztoriból fakadó ötletek, meg persze ismert és kevésbé ismert darabok, de még musicalek is…