Üdv néktek, blogolvasók!
Hétfő reggel van, és egy teljesen új hét eleje. Mindenki mehet dolgozni ismét, vagy iskolába! Ennél szebb nem is lehetne, ugye? Nem! De! Lehet! Persze, hogy lehet. Ha akarod. Na, de most ne várjátok, hogy arról írjak, hogyan. Azt csak te tudod, ha meg nem, akkor meg fogod tudni! Nem szeretnék rátok sózni semmit az írásommal (De! Vegyetek jegyeket!), csak egy témát vezetek fel, mely ezen gyönyörű hetünkön kelti fel érdeklődéseteket!(remélhetőleg!, Sőt, biztosan!)

Szóval a téma nem most van. Illetve most, de nem úgy. Mert ugye, ami most van, az akkor volt, mikor azt mondtam, hogy most. Mert most az már nincs, csak volt. De mindjárt lesz is, mármint a most. Hoppá. Most volt. Volt is, lesz is. A tudás hatalom! Hat alom? Szegény macska nem tudja, melyikbe  üljön. Na mindegy. Kicsit elkanyarodtam a mostani (ami lesz) témánktól.

A jövőről írogatunk majd nektek ezen a héten. Kezdeném is. Jövőre, azaz a következő évadban, változások lesznek. (Mintha eddig nem lettek volna!) Szubjektíven: Én keményebb, jobb leszek (közhely)! Persze belehúzok meg minden, de én a jövőből sosem voltam jó. Majd lesz, ahogy lesz. Most most van. Ezt oldjuk meg, és akkor jó lesz. Utána jön a következő lépcső, egy újabb megoldandó problémával. Visszalépni és csiki-csukizni nem ér. A szerencsesütimben is ez volt: "Bravó! A legkacifántosabb helyzetekben is megtalálod a megoldást!" Király! Szóval szépen lassan haladjunk előre a jövő felé. Addig lesz ez lassú, míg meg nem jelenik valaki egy időgéppel, és azt nem mondja: "Megjöttem! Csak gondoltam szólok, hogy már feltaláltad ezt itt. Ó! Igen te ott, bőrgatyában! Mindjárt elkezdesz gondolkodni, és építeni. Várjunk csak! Déjà vu!* Mintha már jártam volna itt. Na pá!" Aztán szerintem itt áll meg az idő, és újra meg újra elmondja nekünk ezt az a titokzatos időutazó!

Na de terjedjünk csak ki az objektivitás mezejére. A színház (hamarosan herótot kaphattok ettől a szótól, Bandi írt a blogra), mely mi vagyunk. Mi huszonmittoménhányan. Tehát mi a következő évadban nem állunk le. Tevékenykedünk tovább, és folytatjuk eszement harcunkat önmagunkkal, meg veletek (hogy vegyetek már jegyeket). Sok izgalom és öröm vár ránk itt a Fészekben. Szeretjük csinálni, mert ahogy Ancsi is megmondta, amikor egy hosszú nap után, munkánk végeztével kilépünk az ajtón, még mindig mosolyogva és boldogan mennénk vissza csinálni tovább. Minek a pihenés!

Bennünk megvan minden, ami ehhez kell! És bennetek?

*Bizony így írják helyesen, utána néztem wikin! Fordított á(à), vagy mi!