2011. november 9. - TI [Terra Incognita]

Kicsit nehéz összeszedni a gondolatokat a szerdai TI-ről. 

Arra az egyre világosan emlékszem, hogy a fehér színházteremben  lábunkat lóbálva beszélgetünk Verával kezdés előtt. Azt mondtam neki, hogy olyan furcsán érzem magam, mert nem izgulok (pedig amúgy szoktam - dopping), mire ő azt mondta, van valami szokatlan vele is: izgul (ő amúgy nem szokott - nem él a szerrel).

Vagy mindketten orákulumi képességekkel bírunk vagy önsorsrontóskodtunk csak úgy simán meg persze hozzájön még a millió egy tényező, de lett pár furcsa pillanat az előadásban (bakik na!). Szerencsére mindenre született valami pöpec spontán megoldás, és abszolút tudtam élvezni a játszást. Tudom, hogy még keveset ment a darab és nem lehet meg az a rutin, ami egy ilyen kijelentéshez kell, de valahogy nagyon kényelmesen érzem magam a Zóra-szerepben. Öröm a bőrében lenni, még akkor is, ha a végére...

Azt hitted majd jól lelövöm itt a végét mi?