Majd' félévig tartott a csakaszépre emlékezésem. Mert sokan vagyunk.

Egy közösség vezetője pedig szereti a közösségét. Ezért is sikeredett ennyire szerelmesen, csókokkal, ölelésekkel, csupa-csupa nyálas érzelmi kitárulkozásokkalteli romantikus ömlengéssé ez a rovat.

Nem bánom. Mert jó volt őszintének lennem. Minden mondata igaz valamennyi visszaemlékezésnek. 

Persze azt nem állít(hat)om, hogy nincs sötétoldala is ennek a nagy együttlevésnek. Hogyne lenne! Ez nem valami ál-vallási közösség, ahol mindenki mosolyogva bólogat a másik bólogatós mosolyára. Igen komoly elvárások, feladatmegoldások (mi több: feladatok!), kritikák, megalkuvások, kételyek, egyszóval: alkotások színesítik ezt az együttlétet.

Amit mi egyszerűen Fészek Színháznak hívunk.

Állítólag megint egy pregnáns kultúraváltás kellős közepén vagyunk (az ötödik), a magas- és tömegkultúra egyre inkább találkozik/kapcsolódik/összeér. Milyen könnyű is lehetne ebben a válságban eltévelyedni! "A kultúraváltás és a kultúravesztés kereszteződésében nő a kommersz hatalma, terjed a celebesedés, a neoprimitivizmus." (Agárdi Péter bölcs szavai ezek.)

Ebben a világban akarunk mi olyasmit csinálni, ami elvileg képtelenség. Ma, amikor a magyar felnőttek háromnegyede a szövegértés minimumát sem képes elérni, sőt, egyharmaduk egyenesen funkcionális analfabéta, a családban - vagy nem családban - élők fele semmit nem költ a kultúrára, mi azért vagyunk együtt, hogy kulturálisan legyünk nagyok. Néha még magasra is törünk. 
Mert gyakorlatilag mégis lehetséges ez.

Nem megyek bele most az okoskodásba, nem pásszol ide. Pedig van véleményem a színházról és minden másról. El lehet olvasni!

Czattigyöngye...

Mi!

Nem írtam mindenkiről.
Nem írtam Ancsiról, akivel ketten vagyunk egy. Én és ő - a színházunk által - egyek lettünk. Nélküle nem lehet, nincs. Ő az én kontrollom. Rajta látom, hol is vannak a határaink. A határaim. Nélkülözhetetlen. Ő a fés, én a zek.
Nem írtam vendégszínészeinkről. Stubnya Béla, aki már családtag nálunk. És hol van még a vége! Ambrus Asma és Szabados Zsuzsa, akik kerekké tették a TI [Terra Incognita] mesterhármasát. Lévai József és Szendrei Szabolcs, akik - ha materialitásában nem is, de - lelkületében felélesztették a Vécsey Kamarateátrumot.
És a fijam, Dani, aki egy kritikus, de értő szem, akiben néha még magamat látom, de egyre inkább az embert, azt az embert, aki belőlem lett, és ez egy csoda! (S nem mellesleg a rendezéseim zenei világának megszerkesztője.)
Ők megérdemeltek volna egy-egy hatalmas czattizást.

De ebben a sorozatban nem volt helye a külsőségeknek.

Szóval... jó volt végigírni ezt a néhány hónapot...

És a végére álljék itt néhány kedves mondat - róluk, az én gyöngyeimről:

"Ragaszkodom hozzá, mert kíváncsi vagyok rá. Ő tett kíváncsivá."
"Egy nézéssel képes sorsokat megmutatni."
"Mint egy apa és fia. Olyanok vagyunk."
"Bezzeg, ha nincs! Úgy hiányzik, mint esőnek a felhő: megszülethetetlen nélküle a varázslat."
"Megtanulta megütni a pergőt, én megtanultam hallgatni a zenét."
"Ő figyel rám legjobban ezen a világon!"
"Szigorú törvényeink őrzik a fizikai és lelki távolságtartásunkat. Persze figyeljük egymást."
"Akar valamit. Nagyot akar! Így könnyű sokat hibázni."
"Tűzbe tenném érte a kezem. Kisajátítottam. Ő az enyém!"
"Kitárulkozott. (Mint egy dekoltázs.)"
"Nem evilági lény. A múltból maradt itt. (Vagy a jövőből jött?)"
"Sokan hozzá hasonlóan téblábolnak a kereszteződéseknél. Bizonytalanok."
"Az élet kiszámíthatatlan. És mégis azt adja, amit megérdemelsz."
"Hasonlítunk. Manapság kicsit ósdi kifejezéssel: tiszteljük egymást."
"Valami mocorog benne. Valami olyan különleges varázs, ami kitartásával, fanatizmusával, intelligenciájával kiegészülve szép jövőt ígér neki."
"Intellektusa kiemelkedik ebből a társaságból. Remélem, használja! Jóra használja."
"Aztán egy nagy sírással megérkezett: ugyanolyan lány ő, mint mindenki. Tele érzelmekkel, bizonytalansággal, vágyakkal."
"Valami olyan emberi tisztasággal teszi magáévá mondataimat, hogy a szívem is összeszorul. Értelmet ad az írás szépségének és gyötrelmeinek."
"Nagyon tud nézni! Sötét szemeivel igéz."
"A maga szétszórt, figyelmetlen, korát meghazudtoló éretlenséggel fűszerezett jelenlétével kezdte a foglalkozásokat."
"A legszebb lány színházunk történetében. Piros."
"A zord rockerindián fizimiska mögött egy érző és gondolkodó lélek lapul(t) meg."
"Van valami örök optimizmus és állandó kedvesség a mosolyában."