Harmadszor nyitottuk meg az évadot. Hm. Fiatal színház vagyunk. És évadnyitásban így elég rutintalanok.Vagy nem?

Mindig lefárasztjuk a szegény nézőket. Előadás, megnyitó, kiállítás, kaja-pia, beszélgetés. Idén különösen kedvesre sikeredett az összeállítás. Másodszor újítottuk fel a Gyenge vagyokot, ezúttal Gime állította ki képeit, s a kaják is különösen finomak voltak.

Harmadik évadnyitónkon vagyunk túl. Sokáig ez nem így volt. Homályosan még emlékszem a régmúltra. A Káélettel kezdődött...

Nannival és Annával 2008. tavaszán

Persze előtte is készültek előadásaink, de mennyivel más volt az a diákszínházas korszak! Semmivel sem kellet foglalkozni, csak a csapattal: a felelősség a fenntartó vállán nyugodott.(?)

Aztán függetlenek lettünk. Diákszínházi szerkezettel. Ősszel összeállt a társaság, s tavaszra létrejött valami. Elsőként 2008-ban, a Káélet. Ha tudtam volna, mi kezdődött el akkor! (Talán megállok egy percre tisztelegni!) Az első előadásunk volt, amit rendszeres játszásra továbbvittünk a következő évadra!

Majd a Fém és az Új Színház találkozása végleg elindított minket egy úton: igazi színház, rengeteg néző, technika, látvány, másfél órás előadás, és önállóság! Nem volt visszaút. (Természetesen a Fém is tavaszra készült el, s egyedüliként alkotta az egész repertoárunkat.)

Aztán belaktuk a Jemolt, túléltük a tűzesetet, megszépültünk, s a HáRoMnőVÉr már jelenlegi helyünkön került a nézők elé. Tavasszal, ahogy azt megszoktuk. De! Mindeközben játszottuk tovább a Fémet. Két előadást egyszerre.

Színház lettünk.

S 2010-ben megnyitottuk első évadunkat - ősszel! - a Műkörömmel, s Imre Gábor kiállításával. Majd tavaly az iluska.wb bemutatója volt az évadnyitó előadásunk. És játsszuk repertoárunkat, jönnek a nézők, társulat alakult ki, egy komoly és nagy létszámú közösség.

Függetlenül. (Mindenkitől.)