3 éve a suliban drámaszakkör indult Cziczó Attilával. Elmentem rá kíváncsiságból, de azzal a meggyőződéssel, hogy nem fogok járni, csak benézek. Nem így lett.

Jártam rendszeresen a kedd délutáni drámákra. 15-en kezdtük, abból maradtunk öten, csak lányok. Gyorsan összeraktunk egy keret meghatározó improvizációs jelenetecskét. Majd ennek a végén Attila megkérdezte, hogy nincs-e kedvem egyik darabjában szerepelni.

Nem az volt a kérdés, hogy kedvem van-e hanem, hogy merszem. Mai napig nem tudom, honnét lett bátorságom, de belementem, és azóta itt vagyok velük. Attila által Ancsival és a társulat tagjaival megismerkedtem. Velük fejlődök, velük tanulok, ők segítenek, ők támogatnak, ők tanítanak...

Első társulati ülésem épp 18. születésnapomra esett, és limuzinnal érkeztem. A limuzin egy napra szólt, de azóta már a 3. szülinapomat is eltöltöttem velük.

Az a szép és a jó, hogy itt újabb és újabb akadályokkal kell szembenézni, de nagyszerű dolog, hogy nem egyedül. Bármikor és bárkihez fordulhatok segítségért csak ezt is meg kell tanulni. Kérni, figyelni, akarni, tudni, fejlődni, változni és a legfontosabb: szeretni.