Valószínűleg mi, akik a nézőkkel szemben állunk, azért tesszük ezt, mert jobban szeretjük ha néznek minket, mint ha mi néznénk őket. De azért ez nem ennyire egyszerű! Nem?

A legtöbb ember legbelül valamennyire szeretné magát megmutatni a világnak. Szeretné, ha a világ tudna róla, körülötte forogna. Nem véletlenül vannak szuperhősök. Hát nőtt fel olyan gyerek a világon, aki ne szeretett volna valamilyen mese/film főszereplője lenni? Ha már különlegesek nem lehetünk (szuperképességünk legalábbis kevesünknek van), így a bátraké marad a színpad. Szó ami szó sok macerával jár. Meg kell tanulni azt a rengeteg szöveget, néha kellemetlen helyzetbe kerülhetsz, figyelned kell magadra és a másikra, de ezeket kamatostul visszakapod, ha elég türelmes vagy. Magabiztosabb leszel, az agyadat tornásztatod, olyan helyzetekbe bújhatsz, amibe szívesen kerülnél, vagy amibe nem szívesen kerülnél.

Én szeretek a színpadon lenni, még ha kíváncsiságból nagyon szívesen megnézném kívülről azokat az előadásokat, amiben benne vagyok. Jó lenne látni magamat kívülről, hogy vajon amit mutatok az olyan, mint amit elképzeltem, vagy esetleg más. Erre legjobb esetben ott van a video, de abból sok minden nem derül ki.
Gyakran érzem úgy, hogy jobb volna csak a színház közösségébe tartozni (az előadásokat csak megnézni), mint azokban benne lenni. Kevesebb izgalom, kevesebb macera.
Valószínűleg az előadások utáni taps, a kellemes szavak amiket kapok, a „magamutogatási ösztönöm" mégis arra sarkall, hogy erre szükségem van. Vannak produkcióink, amit meg tudok nézni, így a mérleg is egyensúlyban marad.

A nézőnek jó esetben sikerül magát beleélnie az előadásba, de azt nem hiszem, hogy vannak köztük olyanok, akik arra gondolnak, hogy ezt ők is szívesen csinálnák. Esetleg kipróbálnák, de nem komolyabban huzamosabb ideig. Egy páran biztos el-eljátszanak a gondolattal, de a bátrakból csak kevés van. Olyan aki bevállalja, hogy jön és csinálja, nem sok volt idáig. És a tipikus néző nem is ilyen. Ő az előadást élvezni, átérezni akarja. Azt a kisgyerekkori önmagát már rég elfelejtette, akinek még voltak szuperhősei.