Az író és a színház kapcsolata olyan, mint a hitelkérő és a bankár bizalmi viszonya: megbízik az alkotókban, aztán vagy nyer, vagy veszít. (Az író a hiteles: ez jó!) A rendező szülőanyja - vagy apja - az előadásnak: ha felnő, elengedi a gyermekét. A színész és karaktere már jóval durvább kapcsolat: maga a házasság! (És ott a szerető is: a néző!)

S ebben a nagyszerű (jaj!) hasonlatban benne is van minden: szeretők, szerelmesek, sorstársak, belekényszerített idegenek, kihűlő vagy örökké tartó kötődések... Kinek mit jelent az a valaki?

Erről faggattam társulatunk tagjait, s erről szól a következő két hét.

Lesznek-e annyira bátrak az ifjak, hogy mélyre ássanak, kikeressék a kedvencet, vagy maradnak felületesek - mint oly sok kapcsolatban az ember úgy általában! Sok minden kiderül. (És mindenki derül, ah!)

Összeszámolni is nehéz, hány kitalált - vagy nagyon is az életből kölcsönzött -, érző lélek élte meg életének egy szakaszát színpadunkon! Mi lenne, ha összejönnének egy bankettre? Csúnya parti venne kezdetét, az biztos!

Ha csak az általam megformált férfiakra gondolok, mély bizsergés fut végig a hátamon. Pedig akad közöttük egészen szimpatikus fickó is. (Majd leírom!)

Jöjjenek hát a Gabriellák, Másák, Lilik, Stellák, Júliák és sok-sok megálmodott társaik! S meséljetek róluk Zsófik, Dávidok, Máték és a többiek! A (házas)társak...