Kicsit félelemmel, de boldogan és izgalommal vártam A nép ellensége próbákat. Belecsöppentem egy olyan társaságba, ahol mindenki nagyon tehetséges, és komolyan veszi a dolgokat. Sokat gondolkodtam rajta, vajon én tényleg passzolok-e ide, fel tudok-e nőni a feladathoz?

 

 

Ahogy megkezdődtek a próbák, a félelmeim egy része elszállt, jó hangulatban, sok nevetéssel teltek az alkalmak, a múlt heti próba végére átnéztük, elpróbáltuk az összes jelenetet. Sokszor megálltunk egy-egy jelenetben, Tamás helyreigazított, instrukciókat adott, mit hogyan is kéne csinálni, miről szól a jelenet, és én mit csinálok benne. Másokat talán ez megakasztana, de nekem biztonságot ad, hogy valaki átlátja azt, amit én néha még nem teljesen. 

 

Hm…. De minek is írtam ezt mind le, hiszen nekem csak a múlthétről kéne írnom. Lássuk csak, mi is történt! Pénteken elpróbáltuk a Sctockmann család jeleneteit, kovácsolódtunk, hogy tényleg család legyünk, kicsit döcögősen, kicsit fogfájósan (legalábbis Kata részéről) telt a próba, de 23%-ról így is feljutottunk 38-ra.

 

Vasárnap két jelenet kivételével végigmentünk szép sorban az egész darabon, a kezdeti késést, időhúzást (főleg saját részről) leszámítva már egész pörgősen telt a próba, sokkal kevesebbet kellett megállni, lassan kezdenek rögzülni az eddig átbeszélt dolgok, bár még kissé visszahúz minket, hogy nem tudjuk rendesen a szöveget.

 

Lezárva az eddig írtakat, szerintem egy igazán jó darab van készülőben, és ha a nézők csak fele annyit fognak nevetni, elgondolkozni rajta, mint mi, már akkor is elmondhatjuk magunkról, hogy sikerrel jártunk.