(A ma reggeli rendhagyó portré Miklós Mátéé (alias EMEM Solkym), aki Nyíregyházán született (egy héttel fiatalabb tegnapi Veránknál), tanulmányait a BGF-en kezdte majd az ELTE BTK-án folytatta/folytatja. Mellette mellékállásban (vagy fő?) költő és a Fészek Színház tagja, a Hun vagyunk? című előadásunk társszerzője és főszereplője. A portré valószínűleg a kérdező (Cselle Gabriella) kisugárzása következtében hajlik emerre s amarra - a szerk.)

Mi volt az első színházi előadás, amit láttál és melyik volt az, amely nagy hatással volt rád?

Valószínűleg egy piros ruhás Paprika Jancsi
püfölt egy kedves kis ördögöt, aki ettől lett kancsi.
És ezek bábok voltak, színes figurák,
íves kis ujjakra húzott manifesztúrák,
hamis Ace Ven-turhák, itt van, tessék!
Azért, vannak hogy a pulyákat megnevetessék.
Kezükben McShake meg Happy Meal menü,
ez nekem nem tetszett, ezért maradtam tetű.

És évek múltán szemem elé
siklott eme fenséges színdarab,
mely (h)ideges szívemnek felért
egy perzselő perzsa vagy arab
sivatagon átíveló túrával.

Folyt az előadás nevetve,
egy kis cetlit nyújtott félénken,
s kinyilatkoztattam őt a nevemben.
Idegesen leültem, de épségben,
majd bámultam bábmúltam megújulással.

Ez Gogol: Az őrült naplója,
előadója: Ács Tamás

(Az első előadás, amit láttam pici gyermekként egy bábszínház lehetett. Nem nagyon szerettem ez a stílust, bár sokan kacagtak rajta. Ami viszont mély benyomást tett rám, az Gogoltól  Az őrült naplója, mely egy diófa árnyékában játszódott le a Művészetek Völgyében. Szokatlanul interaktív volt a számomra, még én is hozzátettem halk szavaimmal és rendkívül sok improvizációt tartalmazott, ami azért is megnyerő a részemről, mert nekem abszolút nem megy. Szóval tetszett, és ettől kezdve jobban nyitottam a színházra.)

Hogy érzed magad itt, a színházunkban? Sikerült beilleszkedned?

Jól. Igen.

Bővebben:
emlékek telítik elmémet még most is,
sajnos megőrzöm a jót meg a fost is.
de kopnak, a múltból lassan jeleneteket
ellopnak. új érzéseknek nem mondhatok nemet.
némelyek vonszolnak, mások vonzanak,
alakítanak alap kín alatt vonzalmakat,
hogy a végén azt mondhassam: ez ütött.
lomhán, de felveszem a színházas CZattitűdöt.
ez karrier. kar ír, rí, ER.
jhaj! emberek néznek és félek…
auu! phaszom! itt vagyok, élek!
létemet pörgeti, bút eltemet
néhány röpke csók a színfalak megett.
szóval a lényeget: motivációm meglett.
szív máz a színház, itt kell az ihlet,
úgyhogy megyek érte a színfalak mögé…

Meséld el, milyen volt az életed Nyíregyházán, és milyen itt, Budapesten?

jártuk az utcákat, róttuk a tereket,
szívtuk a szemetet, mi voltunk a gyerekek,
a lelátó ördögei örökre itt spanolnak,
spanglit tolnak tüdőre tegnap-ma-holnap,
magolnak, tere-fere, cserebogárt ölnek,
cserébe ártalmatlanul ledőlnek
a puha pázsitra pizsi nélkül, berúgnak,
picit lazulnak, lezsibbad a segg, ujj, nyak.
tartalmatlanul tart almát balul
elsülő sorssal a nyíregyi falu.

Ehhez képest
Budapest sok, nagy, tömeg,
konfliktus, pörgés, izgalom, no meg
nem tudom… Egyre közelebb érzem
magamhoz, de Nyíregy hiányát vérzem,
mer’ zeném poros Orosról ered.
A pulzáló pusztán lett a szemem red.

Mi volt az első vers, amit írtál?

Debrecenbe elment december.
hollári hé, hollári hó!
Hógolyózik ott most sok ember.
hollári hé, hollári hó!
Épül már a magas hóember.
hollári hé, hollári hó!

Melyik költő van rád igazán nagy hatással?

Akkezdetben a két K: kortárs költészet,
Závada meg Saiid szabják szépre az észet,
köztük is az Újonc professzor az, aki betett,
szájam peti-szókat evett, mely költővé nemzett.
Az agg bölcsek közül József meg Attila,
a sok párhuzam és merőleges az agyamat letiltja.
Ja.

Szerinted hogyan kapcsolódik össze a színház és a költészet általában, és hogyan működik ez a mi színházunkban?

ami a poemben versláb, az a színpadon lépdel,
poénos költői képek éppen a színekben élnek,
papírba vetett betűkben tűz éled hévvel,
tüdőből kiáramlik és mozdulatokkal érvel,
hang-színnel megtámasztva, nagy szívvel,
mindent beleadva, a költészet ível
a színpad felett. a kortárs pukihokedli*
nevén nevezve: mika esti slampoetry.

(*Geszti P. szerint a slampoetry ennek felel meg - a szerk.)

(s innentől a végéig Gabi benyomásait rögzítjük - lelki szemeinkkel - a szerk.)

Nyáron a táborban két ismeretlen arccal is találkoztunk. Magyar Ajnával (Józsi lánya) és az ő unokatestvérével, Miklós Mátéval. Eleinte egy hallgatag, frissen rasztázott srác volt. Majd a tábor folyamán kezdtem látni, hogy nem hallgatag ő, csak eleinte zavarban volt és amúgy is olyan lassú, hogy mire kimondaná azt, amit szeretne, addigra már teljesen más témára terelődött a szó. Megtudtuk, hogy költ. Ez nagyon izgalmasan hangzott. Egy költő! Persze ezt ő nem igazán mondta ki nem sokkal ezelőttig, természetesen Cziczó Attila nógatására. Volt vele egy közös jelenetem. A szöveget együtt írtuk, majd mikor kezdtük tanulgatni, ő minden mondat után sóhajtozott, látszott, hogy a hányinger kerülgeti. Rettenetesen izgult. Próbáltam megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Ez az izgalom máig megvan, persze enyhült egy kicsit és nem mondja ki és nem is látszik rajta, de néha azért leleplezi magát egy mozdulattal, pillantással.

A tábor óta olyan barátokat szerzett, akiknek ő a mentsvár. Sokan szeretik és csodálják. Mekkora forma! Még mindig lassú. Ez az egy sosem fog megváltozni. De ezt már megszoktuk és enélkül nem is lenne Máté a Máté.

Zárásként elmesélem a legbizarabb emlékemet vele kapcsolatban. Egyszer kaptunk egy olyan feladatot, hogy mindenkinek egy egyszemélyes jelenetben kell bemutatnia a karakterének vasárnap reggelét. Egy órát kaptunk a jelenet kitalálására és a felkészülésre. Máté 45 percen keresztül csukott szemmel ült a kanapén kezében egy toll és egy füzet. Nem lehetett eldönteni,hogy alszik-e vagy meditál vagy egyáltalán mi a csudát csinál. Mikor már csak 15 percünk volt, ő kinyitotta a szemét, szép lassan odasétált az asztalhoz és sebesen írt. Folyamatosan, megzavarhatatlanul, tőle nem várt gyorsasággal. Időre lett kész. Mikor bemutatta a jelenetét, mi csak tátott szájjal figyeltünk. Egy olyan zseniális verset írt, hogy arra nincsenek szavak.