Azt hiszem én vagyok Ancsi, Attila és Attila fia után a legtöbb Cziczótábort megjárt veterán. Viszont aktív színjátszóként a legrégebbi. Cselőtepuszta után Zalamerenye egy nagy felüdülés. Van áram, víz, tehenek, egy pár ember és néhány éve még volt kocsma is. A térerőben és a levegőben viszont egyezik a két helyszín.

Túlvagyunk sok éjszakai túrán, kezdetekben még inkább elveszős fajtával, de ahogy sok másban, ebben is fejlődtünk, így idén már térkép nélkül jártuk meg a hajnali túránkat.

Jellegét tekintve a dolgok úgy alakulnak, hogy egy igen meredek felfelé ívelő minőségi "javulás" az, ami mind a négy évről elmondható. Ezt megmagyarázom, mert így úgy hangozhat, mint egy politikai kampány. Minőségi javulást az előadásokra értem. Azért tudunk produkálni minőséget, mert ez az, ami a színházunknak (egyik) fontos alapköve(telése). (Megjegyzem, minőségi elvárás nélkül kár akármibe belefogni a színházon kívül is.) Tendencia azért, mert ez egy folyamat, ami már Merenye előtt elkezdődött.

Volt, hogy hangosan nevettem végig előadásokat, volt, hogy férfiasan könnyekkel kellet megküzdenem, libabőrös nagyon gyakran voltam. Szabályokat tartottam be és rúgtam fel akarva-akaratlanul. Kreatív ötleteim úgy jöttek a napvilágra, ahogy csak akartak. Volt olyan is, hogy nem akartak, de hát minden belefér. Egyre inkább csak a gondolkodó ember tudja a Cziczótábort élvezni. Mert arra rá kell jönni, hogy a tábor lényege az, hogy ami benned van, azt kiadd. Erre tényleg nincs mindig lehetőség. Persze pihenni is el lehet menni, de nem érdemes. Azért egyre inkább, mert kezd egy fő irányt felvenni a tábor élet. Vizuálisan ez van előttem: egy meghatározott szín összes árnyalatának masszája kezdetekben egyben volt egy másik meghatározott szín szintén összes variánsával, majd a színes jin-jangunkból szépen fokozatosan kiválik az a bizonyos alkotói szín. Tehát színes marad minden, de gyerekes mivoltunkból kinövünk, mivel már nem vagyunk gyerekek.

Merenye nyújtotta az elvártakat. Biztosított a 4 év alatt egy olyan helyszínt ami távol van a világtól és független: lehetőséget ad teljesen nyitott szabad gondolkodára. Alkotni vágyó emberek ambícióit elégítette ki több száz mini előadással. Rengeteg jó beszélgetés volt előadásokról, egymásról, magunkról. Kezdetben 50% játék 50% munka, aztán mára 95% munka 5 % játékkal.

Azt gondolom, hogy ez a fejlődés útja és azt tapasztalom, hogy megéri.