Kell egy csapat! [Czattigyöngye] - Gabi

„Csak a szépre emlékezem…” Hétfőnként társulatunk tagjait mutatom be ebben a rovatban.
A Fészek Színház alkotóit. Fiatalokat főleg. Ő és én. Személyeskedés következik:
ahogyan én láttam/látom őket. 
(Néha a színház is szóba kerül, ígérem.)
 

Gabi még kislány volt, amikor találkoztunk. Etyek-Botpusztán, az első kisfeszten. Ritáékkal jöttek. A Jonatán csoporttal. Amilyen kicsi volt, annyira erőszakos: nálam akart színjátszani egyből! És megcsinálta. Kivárta, a szerencsét is meglovagolta, de megérkezett. 2010. októberében - Rita csoportjában - kezdte el fészkes életét.


unoka (Jonatán Csoport - Nagypapa meg a csillagok)

Cselle Gabriella. A legifjabb társulati tagunk. (Ott lóg a fényképe a falon. A többiek között.)

Feltűnő jelenség. (Nekem is hamar feltűnt.) Dús, gyönyörű fekete haja, drámai arca és hangja, parancsoló tekintete… Színpadra termett lány. Mégis valami távolságtartás alakult ki részemről. Túlságosan rámenős volt a kiscsaj.

Aztán a Káélet családi történetében vál(t)ás következett be: új Andira volt szükségünk. Vacilláltam: Pati vagy Gabi legyen? Gabira szavaztam. (Szerencsére ők is.) És egy januári estén ott állt a színpadon. Kislányosan, félénken, mégis magabiztosan játszotta Andit és Péter anyját. Nehéz szerepek.


Andi (Káélet)

Hihetetlen alázattal, szorgalommal csinálta meg a többhónapos munkát néhány nap alatt. Mindent tudott karaktereiről. Hogy honnan? Nem tudom. Tőlem nem. (Pedig töviről hegyire beavattam a titkokba. De nem nagyon láttam a megértés jeleit tekintetében.) Ellenben kívülről ismerte az előadást. Nagy kedvence - így mondta. 

Egy gond volt csak: nem a színházat imádta az egészben, hanem a szerepet. A szerepét. Nagy hiba!

És jött a tábor, mindent megtett, csak figyeljünk rá. Setesuta volt néha, de egyszer-egyszer megcsillantott valamit. (A kőszínpadon fekve, kibontott hajjal, hej, de csodás látvány volt!) És felajánlottam neki, hogy ősszel megint dolgozhat velem. (Hadd örüljön! Örült is.)

De az iluska.wb szerepcseréiben hirtelen megkaparintotta Helént. És attilás lett: nem Cziczó, hanem Nyulassy. Így egyértelműsítette, hogy mégsem nálam folytatja fészkes pályafutását, hanem a májlájtban.

Legyen így!

Sokáig nem engedtem közel magamhoz. (Vagy fordítva?) Gyakran voltam rá pipa.

Aztán egy nagy sírással megérkezett: ugyanolyan lány ő, mint mindenki. Tele érzelmekkel, bizonytalansággal, vágyakkal. Hát persze, hogy segítem! A lehetőséget megkapja nálunk.

Játsszon! Színjátsszon!

Csak a döntést meg kellene már hozni: színház vagy szerep? (Nem mindegy.)


próba (májlájt)