Hun vagyunk? / 5-6. jelenet

A héten Hun vagyunk? című színjátékunk teljes szövegkönyvét közöljük. Talán elolvasás után még érdekesebb lesz! Jó magyaros szórakozást mindenkinek!

1. jelenet , 2. jelenet , 3. jelenet , 4. jelenet

5.

(Péter álma! Kezében a pohár, mint Hamlet apjának koponyája.)
PÉTER Álmom lángol, a színház porba', a keserűségemet integrálom minden sorba. Hogy is lehetne így tökéletes? Kezem-ben a feles, nem feleselek vele, hiszen a létezése egyáltalán nem felesleges, legesleghasznosabb dolog a jelenben: mi legyen ebben a jelenetben? Jelentéktelen, mert mértéktelenkedem kedvem szerint. Megint rám kacsint a múzsa egy mázsa ötlettel: széthúzás, széthullás, összefogás, összetartozás, széthúzás, széthullás, összefogás, össze-tartozás, eressz el! Nem! Eressz el! Nem, mi összetartozunk! A múltban, a jelenben és a jövőben. Mi együtt vagyunk, nem eresztlek.
(És megelevenedik Péter álma: mindegyik szereplő egy-egy országrész lesz.)
PÉTER (Sacinak) Duna-Tisza köze. (Kátyának) Tiszántúl. (Fannynak) Dunántúl. (Melaninak) Burgerland. (Zsoltinak) Kárpátalja. (Krisztiánnak) Felvidék. (Zsuzsannának) Erdély.
(És az országrészek elbeszélgetnek...)
FANNY, KÁTYA Eressz el, mert nem szeretlek!
SACI Nem tehetem, nem eresztlek.
KÁTYA Nincsen jogod, senki vagy te,
uralmadat homály födje!
FANNY Nincsen hozzá semmi köze.
KÁTYA Buta Duna-Tisza köze.
SACI Túl sok lett a baró báró,
KRISZTIÁN nem kell nekünk magyar zászló,
nem kell király, szentül hiszem,
itten megvan minden, hiszen
korona nélkül is csávó,
kinek fején papír CSÁK-ó
(Csend.)
KRISZTIÁN Hatalmadat elátkoznám.
SACI Elég legyen, ide hozzám!
(Csend.)
FANNY Vajon délről mi zaj zörög?
SACI Nem bírom már, széjjel-TÖRÖK!
FANNY Sokan vannak, megölhetnek.
MELANI Ne félj semmit, megölellek,
én leszek majd a dramaturg,
ez a tortán még csak HAB S BURG,
minden sejtem rajtad habzsol,
az én testem hozzád passzol,
s vágyaimmal telefonom.
ZSOLTI Lemerült a telefonom.
ZSUZSANNA Ez most senkit nem érdekel.
KÁTYA Kedves Erdély ment meg, ha kell!
Tengernyi a csuda duda,
veszély vár rám, oda Buda !
ZSUZSANNA Segíteni? Próbálhatok.
Fel-fel vitéz hős magyarok!
SACI De a becsület lett hiánycikk.
ZSUZSANNA És még valami hibádzik
MELANI A fenyegetést elűzöm,
a címerem rátok tűzöm.
ZSOLTI Kicsi vagyok, székre állok,
KRISZTIÁN én még mindig hezitálok.
ZSUZSANNA Mit képzel ez, bolond e nő,
azt hiszi, hogy ő a menő.
MELANI Én nem csak hiszem, tudom is,
tehát térdre minden kisovis,
tanuljátok meg gyerekek,
ha rosszat csinálsz, elverlek!
(Csend.)
MELANI A kalapom a korona.
SACI Ki kinek a vérrokona?
KRISZTIÁN Háború lesz, elfordulok.
ZSUZSANNA Nem érdekel, román vagyok.
MELANI Ki sokat markol, nagyot veszít,
megmaradok inkább szelíd.
KÁTYA Vörös dákó, lábam reszket.
SACI Benneteket nem eresztlek.
(Csend.)
ZSOLTI És én?!
(Vége az álomnak, hirtelen újra a jelen.)
ZSOLTI Hallod? És én?
PÉTER (kínjában röhög) Nem tudom. Semmi ötletem sincs már.
MELANI Akinek nincs semmije, az annyit is ér.
KÁTYA Péter!
PÉTER Zsuzsanna, most segíts!

6.

ZSUZSANNA Jó.
(Senki sem mer mozdulni, pisszenés nélkül követik az eseményeket.)
ZSUZSANNA (csend) Hogyan?
PÉTER Nem tudom.
ZSUZSANNA Attila népe a mi népünk. Csaba királyfi neked is segít.
PÉTER A híres hun-magyar folytonosság! A fikciókból már kezd elegem lenni!
ZSUZSANNA Olyanforma vagy Péter, mintha meghódlottál volna egy kicsit: a Holdba néztél, s ama nézés által finomra tisztulál.
PÉTER Zsuzsanna, itt senki sem ért téged, bocs, ideje volt meg-tudnod.
ZSUZSANNA Értenek ők.
(Mindenki bólogat.)
PÉTER Kombináljunk? Ha igaz a kettős honfoglalás, már voltak itt magyarok. Lehettek a te Csaba királyfid népe is. Így lehetünk igazából hunok is. Bejöhettünk kétszer akár, és akkor az Árpádos bevonulás is a helyén van. Csak az a baj, hogy Attila halála és Álmos születése között kábé 350 év van.
ZSUZSANNA Ha-ha-ha... 2013-ban vagyunk most vajh?
PÉTER A kitalált középkor, mi? Úgy illik, hogy Heribert Illig nevét megemlítsem, ha már erről van szó. Tudod, aki szerint a 600 és 900 közti időszak nem is létezett. Csak néhány Ottó-kori móka-miki írta meg, mint egy Disney rajzfilm forgató-könyvét, hogy a Frank-birodalom gyémántként ragyogjon a történelemben. És ezt arra alapozza, hogy abból a korból elég gyér a fennmaradt emlékanyag. Szóval szerinte ez az egész csak egy mesebeli fantazma. Akárcsak a többi. Viszont azt tényleg nem tudom, hogy mi hogyan szőhetnénk egybe a szálakat. Nem tudom, hogyan KELL összeszőni a szálakat...
(Péter elkeseredetten legyint.)
ZSUZSANNA Szkítiának első királya Mágóg, Jáfret fia, Noé unokája. Annak fia Ménróth. Annak fiai Hunor s Magor. A csodaszarvas népe vagyunk. Az Öregisten kardja Attila kezében lészen. Isten követe eljövén Szent István urunkhoz, agancsán a gyújtatlan gyulladó, oltatlan aludó szövétnek. A Nap s a Hold. Vigyázva vagyunk. A Szent Turul elzavarja a sasokat. Fehérlófia égi irányítást adsza... (Péter ámulva nézi) Meglaposodol, amikor nagyokat mondok, ugye?
KÁTYA Megint ott tartunk, hogy jön a szarvas, a ló, a szentmadár! Mennyi van még nektek magyar állatokból?
ZSUZSANNA Rengeteg.
PÉTER Kicsit asszem most felvágom az ereimet.
ZSUZSANNA Dalolok inkább. Az jó?
(Zsuzsanna leül Péter mellé, átöleli, és énekel.)
ZSUZSANNA Ó, apám, apám! Tönkrement a csizmám! Ha tönkre nem ment volna, Most csizmás lányod volna! Ó, anyám, anyám! Leszakadt a bokám! Ha le nem szakadt volna, Most bokás lányod volna! Ó, anyám, anyám! Megevett a kutyám! Ha meg nem evett volna, Most élő lányod volna! Ó, apám, apám! Ez itt az unokám! Ha unokám nem volna, Te nem lennél dédnagyapa!
(Csend. Közben Krisztián is visszajött.)
ZSUZSANNA Szittyaország szegletében ült így Csaba királyfi nagy búbánatjában, Péter. Sobamogera szenvedését látta maga előtt, de hitt a boldogságos jövőjében. És a hadak útján vissza is tért égi lovas seregével, hogy megvédje az övéit. Székely, magyar, egykutya. Nagy nyavalygások közepette csak megmaradt máma is röhögcségesen. Érted-e?
PÉTER Aha.
ZSUZSANNA A rőtfaszú anyaúristenedet mocsok bü zelegor kölyke! Nem értesz te semmit!
(Zsuzsanna felugrik, téboly jelenik meg tekintetében, mozdulataiban, mindenkit megbabonáz: úgy tesznek, ahogy Zsuzsanna irányít.)
ZSUZSANNA Kik a magyarok? Akik orkán erejével nevetnek egy életen át? Akik tenger morajlásával sírnak zord hajnalokon? Akik bivalycsorda dübörgésével mulatnak holdfényes éjjeleken? Az a magyar, aki nem lelé honját hazájában? Megbűnhődni a múltat és a jövendőt, azt jó elsírni, csak a jelent nem emelni fel kacagva oda, ahol méltó helye lenne. Ilyen a magyar, ilyen egy nép. Pont olyan, mint Péter kisszínháza: kismagyarok eszetlensége zúzza szét a boldog együttlétet. Kell egy csapat, egy igazi! Sírva-nevetve-mulatva, de van egy csapatod, Péter. És neked is, Jancsi, Karcsi, Miki, Józsi, Imi, Gyuszi, Viki, Peti, Feri. Nektek is ott van valahol A CSAPAT. Minarik Ede mossa tisztára kezed, te öngyilkos nemzet. Élj! Virulj! Bízzál!
(Döbbent csend.)
PÉTER Ez durván misztikus volt, Zsuzsanna.
FANNY Rohadtul megijedtem: ahogy tudsz nézni!
ZSOLTI Ezért nem leszek én a sámán soha.
KÁTYA Erre spirituálisan fogékony voltam rá, istent is megtaláltam benne teljesen.
MELANI (sértődötten sóhajt)
PÉTER Ez ott volt, Zsuzsanna! De lehet ilyet? Lehet?
ZSUZSANNA Szucsu bácsi, technika rendben van?
SZUCSU (kintről) Hun vagyunk?

Címkék: szövegkönyv