Kedves Nézőink! Kedves Barátaink!

2013-ban is lehetőségetek van arra, hogy személyi jövedelemadótok 1%-át

az UDVARszínHÁZ Kulturális Egyesület
- azaz a Fészek Színház -
részére ajánljátok fel.

Adószámunk: 18493234-1-07

Köszönjük!

Én SzátyárBöske nyócadik kerületi lakos asztat mondom hogy nincsen nagy érték itten a mai világmindenségben. Ez a cirádás Flórián a romapolitikaielnök éppolyan cigány mint én meg a Mamácska. Önkormányozni én is tudok ám, csak annak a gyilkoshorvátnak a kezébe ne kerüljön itt semmise mert akkor jön ám a bűnözés.

2013. január 12. - Gyenge vagyok

Utolsó Gyenge vagyok előadás. "A búcsú." Úgy gondoltam, furcsa lesz. Vagy szomorú. Hogy sírni fogunk... De nem éreztem semmit, amitől más lenne. És ettől lett furcsa... és egy kicsit szomorú is. De nem sírtunk. Erősek voltunk?

Itt vagyok, és szokás szerint látom... nem is értem... Látom őket, miközben tudom, hogy ez lehetetlen. Egész sötét van, bár valami fény azért jön... De ez nem a Nap. Ez valami más, nem is értem, mert pontosan rám vetül a fény. Olyan, mintha én lennék a főszereplő egy drámában. Na persze, hiszen ki más lenne a saját életem drámájában a főszereplő, ha nem én?! Hehe...

Azonban ez a sötét mégis afféle nehéz függönyként borul a világra, mert elvakít a rám vetülő fénysugár. Vagy ez csak egy része ennek az egésznek?

látomás

Amikor elkezdtünk foglalkozni a magyarok eredetével, akkor még nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog az, amit majd csinálunk. Hisz' száraz történelem. De a Hun vagyunk? egy olyan előadás lesz, amilyenek mi vagyunk. Magyarok. A színház. A Fészek színház. Mosolygós, vicces. Várjátok? Én nagyon.

A Hun vagyunk? című előadásunk körvonalazódik. Megvan a váz, az alap. Még korán sincs kész. Még nem állt össze a fejünkben - legalábbis az én fejemben - a kerek egész. De élvezem, már érzem és értem, hogy mit is csinálunk. A karaktereink alakulnak, a véleményünk folyamatosan változik, alakul. A magyarokról, országunkról, történelmünkről valamint a karaktereinkről.

A Fészek Színház mindig is fontosnak tartotta a "kapcsolattartást" a középiskolások korosztályával, ami nem véletlen: színházunk máig (egyik) legfontosabb feladata a kamaszokat színjátékkal, színművek színpadra állításával, önmaguk minél teljesebb megismerésére ösztönözni és a világ elfogadására serkentő módszerek segítségével, játékosan átvezetni a felnőtté válás időszakán. Amatőr színházunk - a diákszínjátszásból kinövő társulattal - a közösséget preferáló, a szavak erejével, a jelenkor problémáival, a valósággal foglalkozó, azt feldolgozó színpadi művek létrehozására létrejött együttes, melynek célja a színházi formanyelv megújítására tett kísérletek mellett az általunk megismert színházi hagyományok, élettapasztalatok, társművészetek vizsgálata, alkalmazása, valamint a hivatásos és műkedvelő színházcsinálók közötti párbeszéd és együttalkotás lehetőségének biztosítása.

2013 tavaszán (ismét) a fiataloké a színpad nálunk! Kedvezmények, beszélgetések, ajándékok, és remek előadások várják az érdeklődő csoportokat, osztályokat. 

Hagyom, hogy gondolataim és érzéseim kéz a kézben járják át a klaviatúrán vadul pötyögő ujjaim, melyek versenylovak módjára trappolnak végig a szimbólumokkal kikövezett macskaköves billentyűzeten. Hagyom, hogy eluraljon a képzelet világa és hagyom, hogy a vágyaimból építse meg a termet, amit a tökéletesség jellemez. És már látom is magam előtt a színdarabot: kifogástalan látvány, hibátlan karakterek, izgalmas cselekmény.

A feladat:
Fejenként tíz embert megkérdezni:
Mit tudnak, gondolnak a magyarok eredetéről?
Mit gondolnak a magyarság mai összetételéről? Beszélhetünk-e színtiszta magyar népről?

A hét - év - zárásaként nézzünk bele a 2012-ben elbúcsúztatott darabjainkba.

Verát nagyon régóta ismerem. "Legöregebb" színjátszóm ő. Színész! Pedig sokáig úgy tűnt, rövidéletű lesz a kapcsolatunk. Aztán minden másképp alakult. A Bugyin működő diákcsoportból elsőként igazolt át a "nagy" Fészek Színházba. Beugrásokkal lett társulati tag. Rengeteg beugrása volt! És rengeteg jószerepe is. Mert nála megbízhatóbb kevés van a Földön. Örülök, hogy holnap a 100. előadását ünnepeljük! (Ami a Bugyin játszottakkal együtt már 136. Szép kerekszám, hahaha...)

Lány (népmesécske)

A hónapok jöttek, mentek, véget értek.

Cziczótáborban

Tavalyi évem Tarragonában kezdődött...

Tarragona katalán városka, aranyszín partjait a Földközi-tenger mossa, utcáit számtalan római kori építmény maradványa ékesíti. Valami ilyesmit írhatnak róla az útikönyvekben. Én viszont nem nyaralni voltam ott, hanem előző nyáron fogtam magam, és odaköltöztem.

Tarragonában

Az idei év meglehetősen mozgalmas volt, mind színházilag, úgy emberileg is. Ismét bebizonyosodott az elmélet, hogy gyorsulnak az évek. Nekem legalábbis biztosan. Ismét itt van az év második legrosszabb napja (december 30, amikor is írom ezt a kis szösszenetet), szerencsére holnap itt a legjobb, sajnos azonban holnapután az év legrosszabb napja következik. Emberileg fel sem tudnám idézni, mik történtek velem, és színházilag sem lesz egyszerű feladat, de azért megpróbálkozom.

a táborban - Ajnával

FészeKarácsony (2012. december 21.)

Most, hogy túléltük a világ végét, és megettük a karácsonyi bejglit, a nagy pezsgőmámor közepette tekintsük egy kicsit vissza az elmúlt évre, hogy ki hogyan élte meg azt a társulatban.

A nép ellensége - próba

Kedves olvasók. A rövid zenei rész, amely most csatolva van, egy épp készülő művem egy bevezető része. Nagyon rövid, mivel csak a közepéből kivágott részletet tartalmaz. Mivel most blogunkon karácsonyi meglepetésekkel lepjük meg a kedves olvasókat, emiatt tekintsék ezt csak egy előételnek. Amint elkészült a szám egészben, ígérem, hogy itt, a blogunkon hozzáférnek.

Amiről tuti eszembe jut a színház, de mégis technika, az a fénypult. Belemenjek a párhuzamokba?

Ez a nap is eljött. Búcsúzom, mivel ma mindannyiunknak annyi (lehetne ez gyászosabb is, de még nem érzem a világvége súlyát). És búcsúzom azért is, mert szerkesztőségem a mai nappal véget ér.

"Egy laikusnak talán meglepő, ha egy színház azt köszönti, hogy egyik kedves színésze századik alkalommal lép színpadra! Színházi mércével ez nem is nagy szám. Egy húsz éves hobbiszínésznél azonban igenis hatalmas teljesítmény!" Néhány hete vezetőnk, Cziczó Attila így köszöntette Bűdi Nannit, mint társulatunk első százasát.

S máris itt a következő! Miklós Zsófi a ma esti Gyenge vagyok előadáson 100. alkalommal lép színpadra a Fészek Színház tagjaként. Gratulálunk!

Stella (Fém)

Most, hogy közeledünk a hét vége felé, azt hiszem nem nagy baj, ha két ajándékot is kaptok, annak ellenére, hogy ma még más meglepetés is vár ránk.

A dolog a képpel kapcsolatban csak annyi, hogy igazából egy karikatúra lett belőle, ami nem az eredeti célom volt. Viszont így lehetne akár egy kis játékot is csinálni belőle... ki ismeri fel magát?

Elérkezett a harmadik nap, érkezzen tehát a harmadik ajándék, amit Gusztitól kapunk meg (hamarosan!). Az ő feladata az volt, hogy egy rajzot készítsen a témában. Hogyan sikerült neki? Délután láthatjátok!

"Miért szeretem a Fészek Színházat?"

Ruhaként kifejezve:

Az a három ruha, amiben a Fészek színpadára léptem. Mindhárom az enyém, és ha meglátom
a ruhásszekrényemben vagy felveszem bármelyiket, mindig a színházra gondolok.

„Hogyan segítik a színházon kívüli elfoglaltságaink a színpadi létet?" - múlt heti témaként megírt bejegyzéseket olvasva és elgondolkodva rájöttem, sulin kívül jelen pillanatban nincs semmim. Pedig anno tíz évig meghatározó szerepet játszott az életemben a Tánc.

Ma kezdődik a virtuális „ajándékbontogatás". Az első meglepetést Gabitól kapjuk, az ő feladata az volt, hogy a „Miért szereted a Fészek Színházat?" témát ruha/ruhák formájában mutassa be.

Az ünnepi Verahéten egy zenémet teszem a képzeletbeli fa alá. Huszonévesen még musicalszerzőnek készültem, s vérkomolyan vettem hivatásomat, bár néha már akkor is megjelent a mára már letisztultan tökélesedő cziczósan sírós-nevetős "stílusom", hahaha! Több zenés darabom is színpadra került. Csak egy nem: a Mouse World c. mousical. Ebből az 1994-ben(!) elkészült  zenés abszurdomból hallható most egy dal - Gábor Géza (báró Georges Camembert, a fehéregér) és Szabó Béla (Méregér Jeremiás, a vak szürkegér) előadásában.

Karácsony előtt vagyunk. Egy héttel ugyan, de 21-én világvége, (ezért vagy nem ezért) a színházban pénteken megtartjuk a már hagyományos ajándéklopást.

Az ünnepekre való tekintettel úgy döntöttem, nem tartunk hagyományos blogolást: a heti bejegyzések nem írások lesznek, hanem mindenféle meglepetés.