Egy laikusnak talán meglepő, ha egy színház azt köszönti, hogy egyik kedves színésze századik alkalommal lép színpadra! Színházi mércével ez nem is nagy szám. Egy húsz éves hobbiszínésznél azonban igenis hatalmas teljesítmény! Bűdi Nanni lett az első százasunk. Pont ő!
Mert az elkerülhetetlen, hogy egy közösség vezetőjének ne legyenek kedvencei a közösségen belül. És - jobb esetben - ez nem teljesítményfüggő, hanem szimplán emberi, érzelmi kapcsolat és/vagy kivételezés. Amire akár büszke is lehetne a közösség! Hosszan vezettem be: nekem Nanni a nagy-nagy kedvencem. Vagy több annál? (Több.) Barátom, lányom, diákom, növendékem, mesterem, testvérem, anyám, szerelmem, papom, gyilkosom, védelmezőm és minden más költőibizbasz, amit csak fel lehetne sorolni! Összenőttünk. Ezért (is) örülök, hogy elérte a százat. Ma este!
És titokban reménykedem a kétszázban is. De semmi elérzékenyülés! Egyébként is Nanni egy jeti...!
Sári (Káélet)